A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A király ellen szőtt összeesküvés lelepleződése után annak vezetői elmenekülnek az országból: Beloš (a király nagybátyja) visszatér hazájába, Szerbiába (→ 1163. január 27.), István herceg (II. Géza király öccse) I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárhoz menekül. (→ 1158. január) | Az esztergomi Szent Adalbert székesegyházban Martirius érsek megalapítja a kórustól nyugatra lévő Mária-oltárt, egyúttal 70 Esztergomban, Nyitrában, Barsban és Hontban fekvő falu tizedét adományozza káptalanának. | Egri püspökké választják Lukácsot, aki korábban Párizsban – az angol Girardus de Puella iskolájában – egyházjogot tanult. (Lukács – a későbbi esztergomi érsek – az első olyan magyar egyházi személy, akinek külföldi tanulmányairól biztos ismereteink vannak. → 1158. az év folyamán) | István herceg és Beloš (a király öccse és nagybátyja) összeesküvést szőnek II. Géza meggyilkolására. (→ 1157. március után) | I. (Barbarossa) Frigyes német- római császár a regensburgi birodalmi gyűlésen az osztrák őrgrófságot hercegséggé teszi. (A császár szeptember 17-én kiadott kiváltságlevelében – ún. privilegium minus – további kiváltságokat adományoz II. [Jasomirgott] Henrik osztrák hercegnek.) | Nürnbergben, I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár udvarában I. Mánuel bizánci császár követei egy Magyarország elleni közös háború tervét terjesztik elő. Frigyes a két császárság dél-itáliai rivalizálása miatt elutasítja a bizánci ajánlatot. | II. Géza király követe Szicíliában jár I. Vilmos normann király udvarában. | II. Géza seregével a Dunánál várja I. Mánuel támadását, ahol a két uralkodó öt évre békét köt. | IV. Adorján pápa a zárai érsekséget a velencei (gradói) patriarcha alá rendeli. | I. (Barbarossa) Frigyes német király kiváltságokat adományoz (Authentica Habita)Bologna jogi iskolájának, melyek értelmében annak hallgatói uralkodói oltalomban részesülnek. Az egyetemen – mely ténylegesen csak 1180–1220 között fejlődik ki – utóbb teológiai és orvosi képzés is indul. (→ 1348. április 7.) |