A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Átszervezik a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot. | Újból megnyílik a Lánchíd. | A közlekedési vállalatoknak, üzemeknek és intézményeknek december 31-ig meg kell állapítani az ún. kiszolgálási normákat. A kiszolgálási norma az az értékegység, amely kifejezi az egyes területeken a feladatok rendszeres és maradéktalan elvégzéséhez szükséges munkaerőlétszámot. | Hatályba lép a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendelete, mely szerint minden garázsiparos a tárolt gépjárművekről gépjármű-nyilvántartó könyvet és garázsnaplót köteles vezetni. | A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium alkalmazottainak a Magyar Népköztársaságra és az alkotmányra november 10-ig, a tárca főfelügyelete alá tartozó szervek közalkalmazottainak november 30-ig esküt kell tenniük. Az esküt megtagadókat állásukról lemondottnak tekintik. | A minisztertanács szabályozza a kiküldetéseknél használható közlekedési eszközöket. Főhatóságok vezetői, osztályvezetőig, bármilyen közlekedési eszközt igénybe vehetnek. | Átadják a forgalomnak a Dudar–Dudarbánya közötti vasútvonalat. Hossza: 9 km. | A minisztertanács határozatot hoz a közúti gépjárművek nem rendeltetés szerinti használatának megtorlásáról. | A Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottsági ülésén határozatot hoznak kb. 220 magántulajdonban lévő közlekedési vállalat államosításáról. | A minisztertanács elrendeli egyes közutak állami kezelésbe vételét 1950. január 1-jével. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 14 200 km közutat felvesz az állami közutak hálózatába. |