A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat feloszlatja magát. | A külföldről behozott új gépkocsik elidegenítéséhez nem kell engedélyt kérni. | Kormányrendelet létrehozza az Állami Hajózási Szállítási Irodát, melynek feladata a szállítmányok szétosztása és a fuvardíjak megállapítása révén a hajózási szövetkezetek (Bajai Hajózási és Kereskedelmi Szövetkezet, Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet) közötti verseny megszüntetése. | Megállapítják az Állami Autóműszaki Intézet szervezeti szabályzatát. | Újraindítják a MÁV háztól házig fuvarozását → 1950. november 5., 1970. március 2. | Az új közlekedési miniszter Bebrits Lajos. → június 11. | A MÁV elnökét, Varga Lászlót és Lux Ernőt, a MÁV ny. igazgatóját letartóztatja az ÁVH. Koncepciós per után Varga Lászlót 1950. február 4-én kivégzik. | Hatályba lép a géphajózási engedéllyel rendelkező hajózási vállalatok működéséről szóló kormányrendelet. Személy- és árufuvarozással a Dunán és mellékvizein csak a Magyar Hajófuvarozók Szövetkezetének vagy a Bajai Hajózási és Kereskedelmi Szövetkezet tagságában álló hajózási vállalat foglalkozhat. | Befejeződik a Győr–Mosonmagyaróvár közötti 35 km-es pálya helyreállítása. | Átadják a MÁV első központi menetirányító berendezését. A berendezést a Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa–Murakeresztúr vonalon helyezik üzembe. A fővonal átbocsátóképessége harmadával nő. |