A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Szabályozzák a tehergépkocsik közúti forgalmát. Január 31-től csak menetlevéllel lehet közlekedni. A Magyar Teherautó-fuvarozók Országos Központi Szövetkezetének tagjai árufuvarozást csak a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat keretében végezhetnek. | A királyi kiváltságlevélen alapuló és az 1890:I. törvénycikk alapján igazolt komp-, rév- és hídvámszedési jog megszűnik. A jelenlegi fenntartókat kötelezik a forgalom fenntartására április 1-jéig. Az új vámszedési engedélyeket a törvényhatóságok állítják ki. A vámszedési jog haszonbérbeadását a közlekedési miniszter engedélyezi. A haszonbérleti szerződés, ha az engedélyes bűntettet követ el, magasabb vámot szed, vagy megélhetése más forrásból származó jövedelme révén biztosított, visszavonható. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8206 km. A személyautók száma 11 976 db. | A MÁV a személyforgalom előtt megnyitja a tornyosnémeti megállóhelyet. | Miskolcon elkezdődik az autóbusz-közlekedés. A város a forgalmat a MÁVAUT-tól bérelt autóbuszokkal bonyolítja le. | A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága a MÁV átszervezésével foglalkozik. A MÁV négylépcsős szervezeti felépítéséből háromlépcsős szervezetet kell létesíteni. A MÁV Igazgatóságából és a Közlekedési Minisztérium Vasúti Főosztályából új MÁV Igazgatóságot kell szervezni. A MÁV-üzletvezetőségek hatáskörüket megnövelve üzletigazgatóságok néven működnek tovább. → 1949. március 15. | Átadják a forgalomnak a véglegesen helyreállított tiszafüredi vasúti Tisza-hidat. | Átadják a forgalomnak a jelenlegi Déli összekötő híd jobb vágányát. | Felavatják a Ganz-gyár új szerelőcsarnokát Budapesten. | Átadják a forgalomnak a helyreállított Budapest–Miskolc közötti kettősvágányú vasútvonalat. |