A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az Országos Tervhivatal az Úttörővasút megépítésének költségeit 3,2 millió forintban határozza meg. | Ünnepélyesen elkezdődik az Úttörővasút építése. A tervezésnél a MÁV szakemberei a leningrádi és moszkvai úttörővasutak példájából indulnak ki. Az úttörő-gondolat építészeti megfogalmazására is törekednek, az állomásépületeket az úttörőéletből vett jelenetekkel fogják díszíteni. | Államosítják az Uhri Testvérek mátyásföldi autókarosszéria-gyárát. Ebből az üzemből fejlődik ki az Ikarus. | A Budapest–Sátoraljaújhely és Budapest–Záhony közötti távolsági személyvonatokon bevezetik a „szalafont”, azaz hangszórókon át zenével, reklámmal és a népi demokrácia célkitűzéseit ismertető anyaggal szórakoztatják az utasokat. | Átadják a forgalomnak a Tótkomlós–Békéssámson közötti keskeny nyomtávolságú vasútvonalat. | A Szovjetunió és Magyarország megállapodást köt a MÁV hadizsákmányként lefoglalt járműveiről. A Szovjetunió visszaad 10 ezer fedett és nyitott MÁV-teherkocsit. Vételárként a MÁV debreceni főműhelyében 6000 nyitott teherkocsit 1524 mm-es nyomtávolságúra építenek át. A MÁV lemond a vonalain 1945. szeptember 1–1947. december 31. között áthaladt szovjet jóvátételi és kereskedelmi szállítmányok fuvarköltségeiről. Ezen kívül a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélkül visszaad 308 gőzmozdonyt, 408 személy- és 3428 teherkocsit. | A gépjármű-külkereskedelemmel kizárólagosan a Mogürt foglalkozhat. A gépjárműexportot 1950–51-ben a Technoimpex intézi. → 1952. január 1. | A MÁV összeállítja a háborús cselekmények során országhatáron kívülre került és haza nem tért vontatójárműveinek, motor- és motormellékkocsijainak listáját. Az összesítés 1578 járművet tartalmaz. Kétharmaduk nyugat-európai vasutak hálózatán tartózkodik. | A közforgalmú vasúthálózat hossza 8149 km. A személyautók száma 12 151 db. | Megalakul a Közlekedési Balesetvédelmi és Gépjármű-iparfejlesztési Tanács. |