A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A Petőfi pontonhidat átadják a forgalomnak. Államosítják a Szeged–Csanádi Vasút Rt.-t. Megváltozik a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium ügyköre. A tárca új neve: Közlekedésügyi Minisztérium. A miniszter Gerő Ernő. → 1949. február 18. Megindul a MÁVAUT Budapest–Baja közötti menetrend szerinti autóbuszjárata. A MÁV elnöke: Varga László. Befejeződik Budaörs–Felsőgalla közötti 49 km-es pálya helyreállítása. Az Oktogon téren ünnepélyesen átadják a forgalomirányító lámpát. A lámpával való irányítást azonban egy szovjet őrnagy beszünteti, mert a szovjet katonai járművek vezetői a jelzést nem ismerik. A fővárosi rendőrségen felállítják a Baleseti Helyszínelő Csoportot. Megindul a MÁVAUT Budapest–Győr közötti menetrend szerinti autóbuszjárata. Megindul a MÁVAUT Budapest–Balassagyarmat közötti menetrend szerinti autóbuszjárata. |