A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Buda és Pest között 5-ös jelzéssel autóbusz közlekedik. | A MÁV elnöke a vasutasokat munkaversenyre hívja fel. A verseny lebonyolítására Országos Versenybizottság alakul. | Budapest–Gyöngyös és Budapest–Kecskemét között megindul a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés. | Bebrits Lajos miniszteri osztályfőnök felszólal a MÁV Igazgatóság főosztályvezetői értekezletén a baleseteket okozó vasutasok megfegyelmezéséről: „El kell érnünk a bíróságoknál, hogy a büntetéseknél a legsúlyosabb büntetésig, a halálbüntetésig is elmenjenek, mert a szabotálás vádját kell emelni és keresztül kell vinni azt még akkori is, ha a szabotálás vádját teljesen nem tudjuk valószínűsíteni”. → 1946. január 3. | A MÁV ideiglenesen átveszi a Szeged–Csanádi Vasút Rt. vonalait. → november 16. | A II. Ukrán Front Hadiforgalmi Főnöksége átadja a MÁV Szombathelyi Üzletvezetőség vonalainak irányítását a MÁV-nak. | Megszűnik a MÁV-üzletvezetőségekben és forgalmi szolgálatokban felállított üzemi bizottságok működése. | Újraindul az autóbusz-közlekedés Budapesten. Az első járat a Gellért tér–Apponyi tér között közlekedik. A viteldíj 5 pengő. | Az ideiglenes nemzeti kormány rendeletet hoz a vasúti, közúti közlekedést veszélyeztető bűncselekmények szigorúbb büntetéséről. → július 28. | A MÁV egyes vonalain megkezdődik az expressz áru, darabáru és kocsirakományú áruforgalom. |