A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Járműjavítási verseny a MÁV főműhelyeiben és műhelyeiben. Győr és Veszprém között megindul a személyforgalom. Gerő Ernő beszédet tart az MKP országos pártértekezletén: „írott malaszt marad, ha a párt arccal nem fordul a vasút felé… A pártszervezetek feladata, hogy a munkaverseny, amit a pécsi elvtársak elkezdtek és ami felmerült Budapesten is, általánossá váljék. Munkaverseny tízezer vagonért és ötszáz mozdonyért.” Megindul a személyforgalom Szombathely–Kőszeg között. Villamos közlekedik Budán a Hűvösvölgyig. Villamos közlekedik az Üllői és Rákóczi úton is. Személyvonatokon csak utazási igazolvánnyal rendelkező személyek utazhatnak. Az igazolványt az illetékes rendőrhatóság vagy a községi elöljáróság állítja ki. Az igazolványt csak munkába utazás, hatósági orvosi igazolvánnyal igazolt betegség, eredeti lakóhelyre való visszaköltözés vagy termelési érdek okából lehet kiállítani. A szovjet hatóságok átadják a MÁV Miskolci Üzletvezetőség vonalhálózatának teljes irányítását a MÁV-nak. Az ideiglenes nemzeti kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere: Gerő Ernő. → november 15. Megkezdődik a komáromi rendező pályaudvar helyreállítása. |