A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az ákosi templom építése. Az erdélyi nemzetségi monostor háromhajós, íves apszissal záródó, nyugati homlokzati toronypáros, téglából emelt épület. | A font súlymérték utoljára fordul elő a hazai forrásokban. Helyét a márka veszi át. | I. Mánuel bizánci császár hadjáratot vezet Magyarország ellen: feldúlja a Szerémséget, és beveszi Zimony várát. A vár felmentésére Beloš vezetésével érkező magyar sereg visszavonulásra készteti a császárt, aki a magyar trónkövetelőt, Boriszt a Temes-vidék pusztítására küldi. A Halicsból visszatérő II. Géza hadával megfutamítja Boriszt, és békét (vagy fegyverszünetet) köt a bizánci császárral. (Más vélemény szerint minderre 1152-ben került sor.) | Izjaszláv öccsét, Vlagyimirt újabb segítségért küldi II. Gézához, aki személyesen vezet hadjáratot Halicsba, s elfoglalja Szanok városát. | I. Mánuel bizánci császár folytatja az előző évben félbeszakadt hadjáratát a magyarok által támogatott raškai szerbek ellen, akiket az ősz végén a szerbiai Tara patak mellett vívott csatában legyőz. A csatában magyar (illetve magyarországi besenyő és muszlim) segédcsapatok is harcolnak a szerbek oldalán, akik a vereség következtében kénytelenek meghódolni Bizáncnak. | Az Izjaszláv megsegítésére küldött magyar sereg harc nélkül hazatér. | Cerbanus velencei származású szerzetes a pásztói monostorban görögről latinra fordítja az egyik legjelentősebb bizánci teológus, Maximosz Homologétész Peri agapés (A szeretetről) című művét, valamint Ioannész Damaszkénosz Ekdosis (Kiadás) című művének néhány fejezetét. (Fordítását Dávid pannonhalmi apátnak ajánlja, megemlékezvén a pannonhalmi monostor könyvtárának gazdagságáról.) | Magyar segélycsapatok érkeznek Vlagyimirba Izjaszláv elűzött nagyfejedelem megsegítésére. | I. Mánuel bizánci császár hadjáratot vezet a II. Géza által támogatott II. Uroš raškai szerb nagyzsupán ellen. (→ 1150. nyár vége) | Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelem elűzi trónjáról Izjaszláv kijevi nagyfejedelmet. Izjaszláv segítséget kér – mások mellett – sógorától, II. Gézától is. |