A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Budapesten megszűnik a polgári forgalom a közutakon. Az autótaxikat a honvédség átveszi. A fővárosban összesen 114 taxi működik. Légitámadás a soproni, hegyeshalmi, balassagyarmati állomások ellen. Légitámadás a celldömölki és győri állomás ellen. Nagy számú vadászrepülőgép megbénítja a vasúti közlekedést a dunántúli vonalakon. Felrobbantják a dunaföldvári Duna-hidat. A szegedi hídon, az ideiglenes helyreállítás után, megindul a vasúti forgalom. A budapesti rendőrfőkapitány felszólít a közlekedési fegyelemre: „Budapest székesfőváros közönségének magatartásán múlik nagyrészt az, hogy mindenkire nézve kellemetlen és hátrányos forgalmi korlátozások elrendelése szükségessé válik-e vagy sem, mert a megszorítások elkerülhetők lesznek, ha a közlekedés közben mindenki a mai rendkívüli időkhöz méltó fegyelmezettséget tanúsít.” Bombatámadás az érsekújvári állomás ellen. Felrobbantják a Margit híd pesti szárnyát. A forgalommal zsúfolt hídon a robbantás jelentős emberveszteséget okoz. 1945. január 30-án a híd budai szakasza is elpusztul. |