A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. Géza az óbudai prépostságnak adományozza a Dunán felfelé bort és sót, lefelé pedig egyéb árut szállító hajók vámját. | Magyar sereg segíti Izjaszláv Msztiszlavics Volinszkij kijevi nagyfejedelmet a csernyigovi fejedelem ellen. | VII. Lajos francia király keresztes hadával átvonul Magyarországon s találkozik II. Gézával. A két király jó viszonyát az sem zavarja meg, hogy a keresztes hadhoz titokban csatlakozott Borisz, amiről II. Géza tudomást szerezve a trónkövetelő kiadatását kéri a francia királytól. Ezt VII. Lajos megtagadja, ám gondoskodik róla, hogy Borisz ne keverhessen bajt: magával viszi Bizáncba. (A francia király káplánja, Odo de Deogilo királya útjáról készített munkájában magyarországi tapasztalatairól is beszámol.) | Az 1145 végén meghirdetett második keresztes hadjárat résztvevőjeként III. Konrád német király hadával átvonul Magyarországon. Seregében van rokona, Ottó freisingi püspök is, aki utóbb I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárról írt munkájában a magyarokkal szemben ellenséges, ugyanakkor személyes élményein alapuló, részletes beszámolót közöl magyarországi tapasztalatairól: „[Magyarország] mivelhogy körös-körül erdőségek, hegyek [...] környékezik, tudvalevőleg bensejében nagy kiterjedésű síkság, amelyet jeles folyók és vizek öntöznek, erdőkben fölötte gazdag, erdei telve mindenféle vadakkal, s felületének természeti szépsége épp oly bájos, mint amilyen dús a föld termékenysége, hogy mintegy az Isten paradicsomának [...] látszik lenni. A [...] magyarok pedig rút ábrázatúak, szemük mélyen ülő, alacsony termetűek, szokásaikat és nyelvüket illetően egyaránt barbárok és vadak, úgyhogy joggal hibáztatható a végzet vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, amely nem mondhatom, hogy embereknek, hanem ilyen emberi szörnyetegeknek oly gyönyörűséges országot adott. Abban azonban a görögök megfontoltságát utánozzák, hogy semmiféle nagy dologba nem kezdenek gyakori és hosszas tanácskozás nélkül. Mivel a falvakban és helységekben igen silány, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való házaik vannak, azért az egész nyári és őszi időben sátrakban laknak. Amikor királyuk udvarában összejönnek, az előkelőbbek közül némelyek széket visznek magukkal, és országuk állapotáról tárgyalni, tanácskozni el nem mulasztják. [...] Mindnyájan úgy engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nemcsak nyílt ellentmondásokkal fölingerelni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek gondolnák. Innen van, hogy ámbár az említett királyság hetven vagy még több ispánságra oszlik, minden székhelyről a haszon két része a királyi kincstárnak jut, csak a harmadik rész marad az ispánnak, és ebben a nagy területű országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni vagy vámot szedni. [...] A fejedelem semmiféle véleményt nem kér a hozzá hasonlóktól, amint az nálunk szokás, a vádlott védelmére semmiféle engedelmet nem adnak, hanem mindenkinek magatartását egyedül a fejedelem ítéli meg. Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mindnyájan ellentmondás nélkül egy hadban egyesülnek, s [...] akik a katonai rendből valók, csak a legsúlyosabb okkal mernek otthon maradni.” (........... fordítása) | Színes úrnő végrendeletében javait a pannonhalmi monostorra hagyja. A hagyaték felsorolása végén említi: „Továbbá egyeseket, akik nekünk hűen szolgáltak, szabadon bocsájtunk, és olyan szabadsággal adományozzuk meg őket, hogy halálunk után szabadon szolgáljanak ott és annak, ahol és akivel akarnak…” | II. Géza király megerősíti Fulco végrendeletét. (A vélhetően német eredetű Fulco az első név szerint ismert, Magyarországon tevékenykedő világi írástudó, aki előbb I. Géza király fia, Álmos herceg, majd Szerafin esztergomi érsek, végül pedig öt egymást követő veszprémi püspök szolgálatában állott.) | Első ízben említik Magyarországon a márka súlymértéket, amely rövidesen (→ 1150. az év folyamán) felváltja az addig használt fontot. | II. Géza király pénzzel támogatja VI. Welf bajor herceget III. Konrád német király ellenében. | II. Géza feleségül veszi Izjaszláv Msztiszlavics Volinszkij kijevi nagyfejedelem testvérét, Eufrozinát. | A II. Géza király és Beloš bán vezette magyar sereg a Lajta folyó mellett vívott csatában vereséget mér II. (Jasomirgott) Henrik hadaira. (→ 1151. az év folyamán) |