A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. 30%-kal felemeli az autóbuszviteldíjakat. Szakaszjegy 30 fillér, vonaljegy 60 fillér, napijegy 4 pengő. Felemelik a fogaskerekű és a villamos viteldíját is. Villamos arcképes bérlet 53 pengő. | A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. járatain életbe lép a váltójegyrendszer. A váltójegy ára 40 fillér. Az utas a villamoson olcsóbban tud átszállójegyet venni, ha a jegy árát pénz helyett az előreváltott váltójeggyel fizeti meg. | A MÁV Budapest–Sepsiszentgyörgy között menetrend szerinti gyorsvonatot állít forgalomba. A „Székely gyorsmotorvonat” 1944 nyaráig közlekedik. | A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. korlátozza az autóbuszforgalmat. Járatokat szüntet meg, csökkentik az üzemidőt, rövidítik az útvonalakat. | A kiskunhalasi rendőrség a gyümölcspiac környéki utcákat egyirányúsítja. | A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. megszünteti a 26-os margitszigeti autóbuszjáratot. | Villamosítják a ráckevei helyiérdekű vasút Szigetszentmiklós–Szigetszentmiklós-Gyártelep közötti szakaszát. | A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Zsindely Ferenc. → 1944. március 22. | A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. megszünteti a 9-es autóbuszjáratot. | A főváros polgármestere „utoljára” figyelmezteti a lakosságot, ne utazzék a villamosok lépcsőin. |