Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Szulina közelében a Kolozsvár Duna-tengerjáró hajót légi torpedócsapás éri. 7 tengerész meghal.

Megkezdődik a villamosközlekedés a fővárosban a Horthy Miklós körtér (Móricz Zsigmond körtér) és a Déli pályaudvar között.

Megnyílik a Szeretfalva–Déda közötti vasútvonal. Hossza: 48 km.

A ráckevei helyiérdekű vasút vonalán megnyílik a második vágány a Duna-híd és Szigetszentmiklós között.

A Ganz-gyár átadja a MÁV-nak az első könnyűszerkezetes 2. osztályú Bak-­sorozatú kocsit.

Horthy István kormányzó­helyettes tetemét a Turán udvari különvonattal Kenderesre szállítják.

Átadják a forgalomnak a Tisza­pol­gár­nál épült Tisza-hidat. A pillérek úgy épülnek, hogy később vasútvonal is átvezethető legyen rajtuk.

A dombóvári járás főszolgabírója nyomatékosan figyelmezteti a kerékpárosokat a közlekedési szabályok betartására. Dombóváron belterületen max. 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni, még akkor is, ha az úttest teljesen szabad.