A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A háborús viszonyok miatt sínautóbusszá átalakított első autóbusz forgalomba áll a fővárosban a 10-es villamos vonalán. A Ganz-gyár átadja a MÁV-nak az első négytengelyű, 3. osztályú Cak-kocsit. Megnyílik a kolozsvári MÁV Kórház és Rendelőintézet. A MÁV új elnöke: Imrédy Kálmán. A fővárosi autóbuszviteldíjak 22%-kal emelkednek. A közforgalmú vasúthálózat hossza 13 551 km. A MÁV és a Magyar Teherautó-fuvarozók Országos Központi Szövetkezete közötti kapcsolatot átszervezik. A helyi fuvarozást Budapesten és környékén (vidéken a települések 20 km-es körzetén belül) a szövetkezet tagjaira bízzák, a helyközi fuvarozás a MÁV feladata. Átadják a forgalomnak a Püspökladány–Debrecen közötti vonalszakasz második vágányát. Szigetszentmiklós–Gyártelep megállóhely létesül a ráckevei helyiérdekű vasút vonalán. Az Ungvár Duna-tengerjáró hajó a Fekete-tengeren aknára fut és elsüllyed. A hajó 12 fős személyzete meghal. |