A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. Géza serege körülzárja Pozsonyt, melyet a német őrség pénz fejében átad a magyar királynak, aki hadat üzen II. (Jasomirgott) Henrik osztrák őrgrófnak és sereget küld Ausztria pusztítására. | A III. Konrád német király, II. Vladiszláv cseh fejedelem és II. (Jasomirgott) Henrik osztrák őrgróf és bajor herceg által támogatott Borisz német és osztrák zsoldosokból álló serege elfoglalja Pozsony várát. | Felépül Csák nembéli Ugrin ispán vértesi (vértesszentkereszti) monostora. | A magyar–német viszony megromlik: III. Konrád német király pártfogásába veszi a magyar trón megszerzésére törő Boriszt (→ 1146. március 31.–április 7.), s felbontják a jegyességet fia, Henrik herceg és Zsófia (II. Géza testvére) között (Zsófia hercegnő a stájerországi Admont bencés monostorába vonul vissza). | II. Géza király nagybátyja (Ilona anyakirályné fivére), Beloš (Belus) bán vezetésével magyar sereg segíti Vlagyimirko (Vlagyimir Volodarevics) halicsi fejedelmet Vszevolod Olgovics kijevi nagyfejedelem elleni háborújában. | II. Géza a Tolna megyei Cikádoron (másképpen Széken) ciszterci monostort alapít. (A rend első magyarországi monostorába az ausztriai Heiligenkreuzból érkeznek szerzetesek. → 1183. az év folyamán) | II. Géza király megerősíti Gutkeled nembéli Márton ispán és felesége adományát az általuk alapított csatári bencés monostor számára. (A rendelkezést bemásolták az 1140 előtt Salzburgban készült, gazdagon díszített, kétkötetes Csatári [más néven: Admonti] Bibliába, amely a 12. század közepétől a 13. század második feléig volt a csatári monostor birtokában.) | II. Géza király megerősíti Spalato kiváltságait. | Királlyá koronázzák II. Gézát, II. (Vak) Béla fiát. (Uralkodik 1162-ig.) | Meghal II. (Vak) Béla király. (Fehérvárott temetik el.) |