A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. (Vak) Béla felveszi a „Ráma királya” címet. | II. (Vak) Béla leányát, Zsófiát eljegyzik III. Konrád német király fiával, Henrik herceggel. (→ 1145 körül) | II. (Vak) Béla fogadja Ottó bambergi püspök követeit, s anyagilag támogatja a püspök pomerániai térítő tevékenységét. | II. (Vak) Béla sereget küld II. Jaropolk kijevi nagyfejedelem segítségére a csernyigovi fejedelem ellen. | Meghal III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel fejedelem. Végrendeletében országát négy fia között osztja fel; ezzel Lengyelország részfejedelemségekre hullik. (→ 1320. január 20.) | II. (Vak) Béla Ilona királynéval és az ország előkelőivel rendezi az atyja, Álmos herceg által 1107 körül alapított dömösi prépostság helyzetét, új adományokkal látja el, és összeíratja a prépostság birtokait, szolgálónépeit és azok kötelezettségeit. A több mint száz földrajzi nevet és közel 1400 személynevet tartalmazó összeírásban a halászok kötelezettségéről a következő szerepel: „Ezek a halászok földjükkel és nagy erdejükkel, valamint a Ipoly folyón levő, előbb említett tanyával együtt adattak. Adniuk kell pedig minden szerdán, pénteken és szombaton 30-30 halat, és nagyböjt idején viszont mindennap 30 halat kötelesek szolgáltatni. A halak mértéke pedig négy tenyér. Ezek a halászok pedig arra, hogy e szolgáltatásokat nem teljesítik semmiféle mentséget nem hozhatnak fel, mert ha a halászszerencse cserbenhagyja őket, az előírt számú halat meg kell venniük, és így kell teljesíteniük kötelezettségüket.” (Szabó Dénes fordítása) | II. (Vak) Béla hazahozatja a Bizánci Birodalomban 1127-ben elhunyt apja, Álmos herceg maradványait. (Álmos herceget Fehérvárott temetik el.) | II. (Vak) Béla király jelenlétében felszentelik a leégése után újjáépített pannonhalmi monostort. (A tűzvész utáni újjáépítés valószínűleg meghagyta a templom 1000 körüli alaprajzát, és inkább csak új tetőzet készítésére, valamint a falak felső részének kijavítására korlátozódott.) A király adományt tesz az apátság számára, és megerősíti korábbi kiváltságait (→ 1224 vége) | II. (Vak) Béla Esztergomban az előkelők jelenlétében és akaratából másodszülött fiát, Lászlót Bosznia hercegévé nevezi ki. | II. (Vak) Béla király hódoltatja Boszniát. (A tartományra a magyarországi források „Ráma” néven utalnak.) (→ 1141. február 13. előtt) |