A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. (Vak) Béla ismét visszafoglalja Velencétől Közép-Dalmáciát. A meghódolt Spalato új érsekét, Gaudiust Felicián esztergomi érsek szenteli fel. (Az eljárást II. Ince pápa a Szentszék sérelmének tekinti.) | Egy Petronella nevű előkelő magyar nő vendégházat alapít Jeruzsálemben zarándokok számára. | II. (Vak) Béla összeíratja az aradi országos gyűlésen meggyilkolt Hontpázmány nembéli Lampert ispán és családja által alapított bozóki bencés apátság birtokait. (→ 1151 után) | III. Boleszló lengyel fejedelem Merseburgban meghódol III. Lotár német-római császár előtt; ígéretet tesz – egyebek mellett – arra, hogy a továbbiakban nem támogatja Boriszt a magyar trón megszerzésében. | Vlagyimirko (Vlagyimir Volodarevics) peremisli fejedelem szövetségre lép II. (Vak) Bélával III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel fejedelem ellen. | I. (Přemysl) Soběslav cseh fejedelem közvetítésével szövetséget köt III. Lotár német-római császár és II. (Vak) Béla a Borisz magyar trónkövetelőt támogató és a Német-római Birodalomtól függetlenedni akaró III. Boleszló lengyel fejedelem ellen. | Felicián esztergomi érsek a zágrábi püspökség alapítását is elbeszélő ítéletlevelet állít ki a váradi egyházban letett eskü alapján a zágrábi egyház birtokperében. | II. (Vak) Béla a Sajó mellett vívott csatában legyőzi a Borisz és III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel fejedelem vezette sereget. Az ütközetben Borisz oldalán magyarok és oroszok is harcolnak, a magyar királyt pedig sógora, Adalbert – III. (Babenberg) Lipót osztrák őrgróf fia – segíti seregével. (→ 1145 körül) | A trónkövetelő Borisz Lengyelországba megy, ahol III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel fejedelem támogatást ígér neki II. (Vak) Béla király ellen. | Az Arad megyei (más felfogás szerint Ung megyei) Aradon tartott országos gyűlésen Ilona királyné kezdeményezésére lemészárolnak 68 előkelőt, akiket azzal vádoltak, hogy az ő tanácsukra vakíttatta meg (Könyves) Kálmán király II. (Vak) Bélát és apját, Álmos herceget. (Más vélemény szerint az aradi gyűlésre 1132-ben került sor.) |