A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Fehérvárott megkoronázzák II. (Vak) Béla királyt, (Könyves) Kálmán öccsének, Álmos hercegnek a fiát. (Uralkodik 1141-ig.) | Meghal II. István király. (Váradon temetik el, talán a rendi hagyomány szerint általa alapított váradelőhegyi premontrei monostorban.) | Hontpázmány nembéli Lampert ispán és családja Bozókon bencés apátságot alapít. (→ 1135. az év folyamán) | II. István a Váradtól északra fekvő Váradelőhegyen (Váradhegyfokon) megalapítja az első magyarországi premontrei prépostságot a rend anyamonostorából, a franciaországi Prémontréből hívott szerzetesekkel. (→ 1120) | (Könyves) Kálmán király 1114 körül elűzött feleségének, Eufémiának a fia, a magát Kálmán törvényes fiának valló Borisz Oroszországból a Bizánci Birodalomba megy, hogy támogatást szerezzen a magyar trón elfoglalásához, segítséget azonban nem kap. (→ 1132. július 22. előtt) | II. István király tudomására hozzák, hogy a vak Béla herceg (Álmos fia) Magyarországon rejtőzködik. A király összeházasítja a vak Bélát szövetségese, I. Uroš szerb nagyzsupán leányával, Ilonával, Tolnát jelöli ki lakóhelyéül és gondoskodik róla. | II. István cseh segítséggel visszafoglalja a Szerémséget és lerombolja Barancsot. Kitér az újra felvonuló bizánci had elől, majd újabb támadása során majdnem foglyul ejti II. János császárt, akivel azután Barancs közelében októberben békét köt. | A hadjárat idején a beteg II. István Egerben tartózkodik. Az ország előkelői – trónörökös híján – II. István unokaöccsét, Sault jelölik a király utódául. Az előkelők egy másik csoportja Bors ispánt és társát, Ivánt választja királlyá. A betegségéből felépülő II. István Ivánt kivégezteti, Bors ispánt pedig Bizáncba száműzi. | II. János bizánci császár megtorló hadjáratot vezet Magyarországra: Haramnál (Krassó) legyőzi a magyarokat, elfoglalja Haram várát, a Szerémséget, majd visszavonul. | Először említik forrásaink az udvarispán (curialis comes) méltóságát. Az új tisztség létrejötte azzal függ össze, hogy a nádor fokozatosan kiválik a királyi udvar szervezetéből. Korábbi feladatai egy részét az udvarispán veszi át: irányítja a királyi udvar gazdasági ügyeit, továbbá ellátja az uralkodó nevében a királyi udvarban folyó (királyi jelenléti) bíráskodást. (→ 1214. az év folyamán) |