A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az első lateráni zsinat megerősíti a wormsi konkordátumot. | II. János bizánci császár a trákiai Berrhoénál szétveri a besenyőket, akiknek maradékát II. István király befogadja Magyarországra. (Más felfogás szerint erre 1123-ban vagy 1124-ben került sor.) | V. Henrik német-római császár a wormsi konkordátumban elismeri az egyház jogát, hogy a főpapokat az arra illetékes egyházi testületek válasszák meg. Ezzel lezárul a pápaság és a császárság küzdelmének első szakasza. (→ 1159 ősze) | Nána veszprémi püspök felszenteli az Atyusz nemzetség almádi monostorát, és királyi parancsra kiállítja az apátság birtokait, valamint egyházi felszereléseit is felsoroló alapítólevelét. A monostor közel húsz praedium egészének vagy részének birtokába jutott a felszenteléskor. Az oklevél szerint az almádi egyház birtokában Szőlős helyen két szőlő volt két szőlőművelővel. Az almádi monostor Fonyódnál 12 halászt, a Dunán pedig halászóhelyet (korabeli magyar nevén tanyát) nyert el. A monostor apátja szűcsöknek, kenyérsütőknek, harangozóknak, szakácsoknak, kővágóknak parancsolt. Az alapítólevél a két Páka faluban mézzel és viasszal adózó hospeseket is említ. (A hospesek más földesúr birtokán megtelepülő, de szabadságukat megtartó, eredetileg külföldi vendégtelepes parasztok, akik kezdetben főleg királyi birtokon telepednek le.) Az almádi monostort Atyusz a következőkkel szerelte fel: miseruhák, stólák, oltárterítők, közönséges és aranyozott kéztörlők, aranykeresztek, ezüst- és aranyozott zászlók, serlegek, gyertyatartók, korsó, aranyozott, ezüstből, illetve rézből készült füstölőedények, függönyök, gyolcsok, leplek és szőnyegek. (A két példányban készült alapítólevelet a monostorban, illetve a veszprémi püspöki székesegyházban helyezték el.) | II. István feleségül veszi Róbert capuai normann herceg leányát. (II. István anyja I. Roger szicíliai normann herceg leánya volt.) | (Szent) Norbert kanonok a Laon vidékén fekvő Prémontrében megalapítja a premontrei kanonokrendet. Az ágostonos regula alapján élő rend az istentisztelet és az élet fenntartásához szükséges közös munka mellett a szegényekről, betegekről és zarándokokról gondoskodott. (→ 1131 előtt) | II. István öt évre fegyverszünetet köt Velencével, melynek értelmében Közép-Dalmácia Velence birtokában marad. (→ 1124 első fele) | Jeruzsálemben megalakul a templomos lovagrend. (→ 1169 előtt) | II. István betör az osztrák őrgrófságba, válaszul III. (Babenberg) Lipót osztrák őrgróf és II. (Přemysl) Bořivoj cseh fejedelem Sopron vármegyét dúlja fel. | Az Atyusz nemzetség tagjai megkezdik az almádi bencés apátság építését. (→ 1121) |