A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  II. István serege kísérletet tesz Zára visszafoglalására. A város felmentésére küldött velencei sereg felett győzelmet aratnak ugyan, de a várost nem tudják elfoglalni. (→ 1119) | Velence támadást indít Dalmácia teljes visszahódítására. Június 29-én Zára mellett legyőzi a magyar sereget; szeptember 29-én meghódol Spalato. | II. István király és I. Ulászló cseh fejedelem a magyar–cseh határon tárgyalásokat kezd a két ország viszonyának rendezéséről, békekötés helyett azonban csatára kerül sor az Olšava folyónál, melyben a magyar király vereséget szenved. (A csatáról beszámoló források említik első ízben a székelyeket.) | Trónra lép (Könyves) Kálmán fia, II. István király. (Uralkodik 1131-ig.) | Meghal (Könyves) Kálmán magyar király. (Fehérvárott temetik el.) | Kiadják a Kálmán király korabeli ún. II. zsinat határozatait, melyek szigorú előírásokat tartalmaznak a papi nőtlenség (8–10., 12.) és a házasság felbonthatatlansága érdekében (4–7., 16.), elrendelik az egyházakban a királyért és az országért naponta mondandó imákat (1.), kiközösítést helyeznek kilátásba a király ellen összeesküvők és támogatóik ellen (2–3.), megfosztják a világiakat az egyházak feletti hatalomtól (11.), tilalmazzák, hogy a falvak elköltözzenek templomuk mellől (13.) és rendelkeznek az ünnepekről (14–15.) | (Könyves) Kálmán király kiadja az ún. II. törvénykönyvét, amely főként a keresztények és zsidók közötti ügyletek során követendő szabályokat írja elő. Megtiltja a zsidóknak keresztény szolgák tartását és az azokkal való kereskedést (1.). A keresztények és a zsidók közti kisebb értékű kölcsönügyletek esetében zálogot és tanúkat követel meg (2.), a nagyobbaknál ellenben a pénzösszeg és a tanúk nevének írásba foglalását és az írás kölcsönös megpecsételését kívánja meg (3.), s ugyanezt rendeli el adásvételek esetén is (4–7.). | (Könyves) Kálmán király megvakíttatja a trón megszerzése érdekében újabb összeesküvést szövő öccsét, Álmos herceget és annak fiát, a gyermek Bélát, valamint több hívüket. | Velence elfoglalja Dalmácia egy részét és a szigeteket. | (Könyves) Kálmán király hazaküldi apjához házasságtörésen kapott feleségét, Eufémiát. (→ 1130) |