A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  (Könyves) Kálmán király püspökséget alapít Nyitrán. Az új püspökség az esztergomi érseki tartományba tartozik. | II. Paschalis pápa megerősíti a Jeruzsálemben megalakult ispotályos ápolórendet, amelyből utóbb a johannita lovagrend kifejlődik. | Kálmán király összeíratja a zobori apátság birtokait. | III. Boleszló lengyel fejedelem I. (Szent) István király fehérvári, majd I. (Szent) László király somogyvári sírjához zarándokol, hogy vezekeljen lázadó fivére, Zbigniew megvakíttatása miatt. | (Könyves) Kálmán király – első, szicíliai normann felesége halálát követően – nőül veszi Vlagyimir Vszevolodovics Monomah szuzdali és perejaszlavli fejedelem leányát, Eufémiát. (→ 1114 körül) | Első ízben említi forrás az Erdélyt kormányzó királyi tisztségviselőt. (A tisztség megnevezésére utóbb a szláv eredetű „vajda” kifejezés állandósul.) | (Könyves) Kálmán király a nyitrai vámok ügyében támadt per kapcsán megerősíti I. (Szent) István királynak a zobori bencés apátság részére tett adományait. Az oklevél említi „a királyi kincstár behajtóit, akiket magyarul káliznak hívnak”. (A kálizok a közép-ázsiai Hvarezmből származó muszlimok, régi magyar nevükön böszörmények.) (→ 1038 előtt) | (Könyves) Kálmán király Zárában esküt tesz Dalmácia jogainak megőrzésére. (→ 1116. május–szeptember) | A Jeruzsálemből Magyarországon át visszatérő Kúnó bíboros, praenestei püspök által tartott zsinat kiközösíti a II. Paschalis pápát fogságba ejtő V. Henrik német-római császárt. (A zsinatra valószínűleg Esztergomban került sor; ez az első alkalom, hogy pápai legátus Magyarországon zsinatot tart.) | Elkészül az 1031-ben meghalt, s 1083-ban szentté avatott Imre herceg legendája. (A mű szerzője Álmos herceggel együtt járt Konstantinápolyban, s talán azonosítható az 1146-ban végrendelkező Fulcóval. (→ 1146. az év folyamán) |