A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Álmos herceg zarándokként Jeruzsálembe megy. (A herceg az első név szerint ismert magyarországi zarándok.) A herceg távollétében (Könyves) Kálmán király felszámolja a hercegség (dukátus) intézményét. (→ 1162. július közepe) | (Könyves) Kálmán király sereget küld III. Boleszló lengyel fejedelem segítségére annak lázadó féltestvére, Zbigniew ellen. | (Könyves) Kálmán király és III. Boleszló lengyel fejedelem beavatkoznak a cseh trónviszályba. | A dalmáciai egyházak zárai zsinatán részt vesz Lőrinc esztergomi érsek küldötte is. | Álmos herceg Lengyelországba megy, és felesége sógorától, III. (Ferdeszájú) Boleszló lengyel fejedelemtől kér segítséget (Könyves) Kálmán király ellen. A lengyel fejedelem és Álmos hadai betörnek az országba, s elfoglalják Újvárt. Kálmán azonban egyezségre jut és szövetséget köt III. Boleszló fejedelemmel, mire Álmos herceg kénytelen meghódolni. | A guastallai egyetemes egyházi zsinaton (Könyves) Kálmán király követei uruk nevében lemondanak a főpapok kinevezésének uralkodói jogáról, az invesztitúráról. (Más álláspont szerint erre az 1112. évi lateráni zsinaton került sor, illetve a lemondás valójában meg sem történt. → 1161 nyara) | Álmos herceg megalapítja a meszesi bencés monostort. | II. Paschalis pápa a kalocsai érsekhez írott levelében kifogásolja, hogy az érsek királyi parancsra vonakodik esküt tenni a pápa iránti engedelmességre, illetve elítéli azt a gyakorlatot, mely szerint az országban a főpapok áthelyezése a Szentszék közreműködése nélkül, pusztán uralkodói parancsra történik. (Más vélemény szerint a levél nem magyar, hanem lengyel vonatkozású.) | (Könyves) Kálmán magyar király és I. Elek bizánci császár békét kötnek: a császár elismeri a Dalmácia feletti magyar uralmat, fia, János (a későbbi bizánci császár) feleségül veszi I. (Szent) László leányát, Piroskát – aki Bizáncban Eiréné (Irén) néven szerepel –, Kálmán viszont segítséget ígér a dél-itáliai normannok ellen. (→ 1108 nyara) | Álmos herceg Passauban sikertelenül folyamodik támogatásért (Könyves) Kálmán király ellen IV. Henrik német-római császárhoz. (A császárt fia, Henrik lázadása akadályozza a segítségadásban.) |