A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  (Könyves) Kálmán megkoronáztatja fiát, a gyermek István herceget. | (Könyves) Kálmán magyar király elfoglalja az 1103 óta közvetlen bizánci uralom alatt álló Dalmácia középső területeit: meghódol – többek között – Zára, Sebenico, Trau és Spalato városa, illetve számos sziget (a fontosabbak: Veglia, Osero, Arbe). Kálmán felveszi a „Horvátország és Dalmácia királya” címet. (→ 1111. az év folyamán) | Álmos herceg feleségül veszi II. Szvjatopolk Izjaszlavics kijevi nagyfejedelem leányát, Predszlavát. | II. Paschalis pápa Péter apát kérésére a Szentszék védelmébe veszi a pannonhalmi apátságot, s megerősíti kiváltságaiban. | (Könyves) Kálmán Tengerfehérvár városában horvát királlyá koronáztatja magát. A király az ország élére bánnak nevezett kormányzót állít. (A báni tisztség az északi hegyvidék kormányzójaként az önálló Horvátországban is létezett, hatáskörét Kálmán terjeszti ki az egész országra.) (→ 1167. július 8. után) | Elkészül (feltehetően Gyulafehérvárott) a Codex Albensis, a legrégibb magyarországi hangjegyes kézirat, mely Európa-szerte ismert drámai játékok mellett Szent István királyt magasztaló és kérő antifónát, illetve responsoriumot is tartalmaz. | Az ún. esztergomi zsinat meghozza döntéseit, melyek részletesen szabályoznak szertartásrendi (2., 22., 26., 34–35., 42., 44., 47.) és egyházi ünnepekkel kapcsolatos kérdéseket (3., 8., 45.), előírásokat fogalmaznak meg a papság életmódjával kapcsolatosan (4–6., 16., 18–20., 23–24., 27–28., 36–38., 40–41., 48–50., 59–62., 66–68., 72.), ideértve a házasodásuk kérdéseit is (11., 31–33., 56–58., 71.). A határozatok rendelkeznek az egyházi bíráskodásról (1., 25.), az egyházi vagyonról (12–15., 17., 39.), a külföldről érkező klerikusok befogadásáról (21.), szolgák pappá szentelésének kérdéseiről (29–30., 69.), egyházi személyek tizedfizetéséről (65.). A kánonok egy más csoportja a világiak egyházi előírásoknak megfelelő életmódját követeli meg: tiltja a pogány szokások követését (7.), a kiközösítettek egyházi temetését (9.), a részegeskedést, a kuruzslást, hamis vádaskodást, házasságtörést, leányrablást, a házastárs elhagyását és a gyilkosságot (7., 9., 51., 53–55., 70.), s bünteti a gyónás nélkül elhunytak rokonait (10.). Tiltja a templomok eladását és papjaik jogtalan elmozdítását (43.), a püspökök számára vezeklőházak építését írja elő (52.), s szabályozza az istenítéletekkel (46.) kapcsolatos – valamint a keresztények és zsidók kapcsolatait érintő – kérdéseket. | Elkészült az „esztergomi diákjegyzet” a káptalani iskola tananyagából. Benne található a diákok latin nyelvtani, retorikai, fogalmazási, csillagászati–matematikai tananyaga mellett egy részlet a klasszikus latin szerzőtől, Cornificius Rethorica ad Herennium című művéből. | Újjáépítik az 1064 áprilisában leégett pécsi székesegyházat: az új épület három apszissal zárt, háromhajós templom, a keleti részén, a szentély alatt öthajós, keresztboltozatos kripta. A templom mellékhajóihoz keleten és nyugaton egy-egy toronypár illeszkedett. (→ 1140 körül) | Elkészül az 1083-ban szentté avatott Gellért püspök kisebb legendája. (Más vélemény szerint 1200 körül keletkezett.) |