A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Hartvik püspök, Kálmán király megbízásából, az 1095 után készült kisebb és az 1083 előtt írt nagyobb legenda felhasználásával elkészíti I. (Szent) István magyar király harmadik legendáját. (Más vélemény szerint a Hartvik-féle legenda 1112–1116 körül készült. A legenda azt a célt szolgálta, hogy a magyar királyt megillető egyházpolitikai jogosítványok történeti eredetét bemutatva elismertesse azokat a gregoriánus pápasággal. A pápai koronaküldés történetét – ami utóbb nagy hatást gyakorolt a magyar történeti tudatra – Hartvik szőtte bele István élettörténetébe. → 1201) | Velence hódoltatja a dalmát városokat, köztük Zárát, Traut és Spalatót. (→ 1105 első fele) | (Könyves) Kálmán magyar király feleségül veszi a pápaságot támogató I. Roger szicíliai normann gróf leányát. (→ 1059. június 24., 1112 nyara) | (Könyves) Kálmán király Svačić Péter legyőzése után visszaállítja a magyar uralmat Horvátországban. I. Elek bizánci császár az esetleges magyar terjeszkedés ellenében I. Vitale Michiele velencei dózséra bízza – az elvben a Bizánci Birodalomhoz tartozó – Dalmácia védelmét. (A dózse felveszi a „Dalmácia és Horvátország hercege” címet.) | Az első keresztes hadjárat francia, német és itáliai lovagok, valamint több európai uralkodó részvételével. Eredmény: 1098: Edessza, az első keresztes állam megalapítása; 1099. július: Jeruzsálem elfoglalása és jeruzsálemi keresztény királyság alapítása. (Fennállott: 1291-ig.) | Bouillon Gottfried keresztes hada (Könyves) Kálmán király engedélyével és személyes kíséretével békésen átvonul Magyarországon. | Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai herceg vezetésével francia keresztes had érkezik Magyarország határára, a Lajta folyóhoz. A herceg és a magyar király között Sopronban tárgyalások kezdődnek a keresztesek magyarországi áthaladásának feltételeiről. | (Könyves) Kálmán király nem engedi belépni Magyarországra (Charpentier) Vilmos meluni vicomte és Emicho leiningeni gróf keresztes hadát, mely ezért ostromolni kezdi a magyar király által védett Moson várát. Augusztus közepén a király seregével kitör a várból és kiveri az országból a kereszteseket. | II. Orbán pápa (Könyves) Kálmánhoz intézett levelében felszólítja a magyar királyt: a német-római császárral szemben álljon az ő oldalára a pápaság és a császárság küzdelmében. Ősszel IV. Henrik német-római császár is – Álmos herceg közvetítésével – szövetséget ajánl Kálmánnak, aki végül a pápa támogatása mellett dönt. | (Könyves) Kálmán király seregével Pannonhalma közelében szétszórja és kiűzi Gottschalk papnak a nyugati határszélen fosztogató keresztes hadát, amely a mosoni kapun át jött az országba. |