Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A francia Folkmar vezetésével Csehország felől érkező keresztes hadat – a keresztesek garázdálkodása miatt – a magyarok Nyitránál szétverik.

Amiens-i Péter remete vezetésével francia–német ­keresztes had vonul át (Könyves) Kálmán király engedélyével Magyarországon, mely a déli határon elfoglalja és kifosztja Zimony várát (június 5.), melyet június végén csak a közelgő királyi sereg hírére hagynak el.

Nincstelen (Sansavoir) Valter francia lovag vezetésével francia lovagokból és parasztokból álló keresztes had vonul át (Könyves) Kálmán király engedélyével ­Magyar­országon, Győr, Fehérvár és Zimony érintésével.

Királlyá koronázzák (Könyves) Kálmánt. A Horvátországból kiszorult Álmos herceg bátyjától megkapja a dukátust.

Ismeretlen szerző elkészíti a Kálmán király trónra lépéséig terjedő krónikát. Szövegének egy része a 14. századi krónikakompozícióban maradt fenn.

Ismeretlen szerző elkészíti Szent István kisebb legendáját. A kislegenda erőskezű, határozott személyiségként, szigorú, de igazságos uralkodóként ábrázolja Szent Istvánt. (Szerzője változatosan alkalmazza a rímes próza szabályait. → 1097–1099 körül)

II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton (november 18–27.) hatalmas ­tömeg előtt elmondott beszédében Palesztinának és a keresztény szent helyeknek a muszlimok uralma alóli ­felszaba­dítása érdekében keresztes hadjáratot hirdet. (Palesztinát 1076-ban foglalták el a szeldzsük törökök.)

Trónviszály tör ki I. (Szent) László unokaöccsei, Kálmán és Álmos hercegek (I. Géza fiai) között, melyből 1096-ra Kálmán kerül ki győztesen. A trónviszályt kihasználva a horvát királlyá választott Svačić Péter helyreállítja országa függetlenségét. (→ 1097 tavasza)

I. (Szent) László király meghal. (A hagyomány szerint az általa alapított ­somogyvári bencés apátságban temetik el, utóbb azonban Váradra szállítják ­maradványait.)

I. (Szent) László király hadra kel, hogy beavatkozzék a cseh trónviszályba Ottó morva herceg fiai érdekében. (Ottó 1074-ben Mogyoródnál mellette harcolt Salamonnal szemben.) Útközben megbetegszik, majd hazahívja ­Lengyel­országból Kálmán herceget. (Bizonyos források szerint Kálmánt egyúttal ­utód­jául is jelöli.)