A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kálmán herceg (I. Géza idősebbik fia) – talán azért, mert I. (Szent) László király nem őt, hanem öccsét, Álmost jelölte ki utódjául – Lengyelországba menekül. | I. (Szent) László király sereggel megy I. (Piast) Ulászló Herman lengyel fejedelem (Salamon özvegyének második férje) megsegítésére, Krakkóban azonban a fejedelem lázadó fia, Zbigniew oldalára állva békére kényszeríti a lengyel uralkodót. | IV. Vilmos toulouse-i gróf, útban Jeruzsálem felé, Bodrog várában felkeresi I. (Szent) László királyt, hogy eltántorítsa a IV. Henrik német-római császárral kötött szövetségtől és II. Orbán pápa oldalára állítsa, de kísérlete kudarcot vall. | I. (Szent) László hadjáratot vezet Vaszilkó tyerebovli orosz fejedelem Magyarországgal szomszédos földjére, mert az előző évben Kapolcs kunjai a fejedelem biztatására támadtak Magyarországra. A hadjáratot békekötés zárja le. | A kunok Ákos vezette serege betör Magyarországra, ám I. (Szent) László Orsova táján legyőzi őket, s Ákost megöli. | I. (Szent) László magyar király szövetségre lép korábbi ellenfelével, IV. Henrik német-római császárral. | I. (Szent) László elnökletével a magyar főpapság és a világi előkelők a papság és a nép tanúskodása mellett Szabolcson zsinatot tartanak. Ennek határozatai alkotják I. (Szent) László király ún. I. törvénykönyvét (1–40.), melyhez utóbb két világi vonatkozású cikkelyt (41–42.) illesztettek. A határozatok egy része az egyház belső ügyeivel foglalkozik: korlátozza a papok házasságkötését (1–4.), intézkedik a külföldről érkező klerikusokról (17–18.), szabályozza az apátok és szerzetesek helyzetét (21., 35–36., 39.), tiltja a templomon kívüli misézést (29.). Más kánonok az egyház és a társadalom kapcsolatát érintő kérdéseket szabályoznak: védik az egyházi vagyont (5., 6., 23., 24.), elrendelik a valamely oknál fogva elpusztult templomok újjáépítését (7–8.), az egyházi ünnepek és előírások megtartását s a templom körüli temetkezést (11–12., 14–16., 25–26., 31., 37–38.), büntetik a templomok elhagyását (19.), a házasságtörést (13., 20.) és a nemi erőszakot (32.), intézkednek a tizedfizetés (27., 30., 33., 40.) és az istenítéletek (28.) rendjéről, tiltják a pogány szokások gyakorlását (22., 34.). Egyes határozatok az országban élő nem keresztény – muszlim (izmaelita) és zsidó – népességre vonatkoznak (9–10.). Szerszámvesztés terhe mellett tiltja a vasárnap és a többi keresztény ünnepnapon végzett munkát (26.). A zsinati határozatokhoz csatolt világi jellegű törvénycikkek a királyi udvarban, illetve a vidéken folyó bíráskodás egyes kérdéseit szabályozzák (41–42.). | I. (Szent) László, aki – Salamon királyhoz hasonlóan – kétévenként bocsát ki új pénzt, nehéz súlyú dénárokat veret. | Sikertelen tárgyalások folynak II. Orbán pápa Magyarországra küldött legátusa, Teuzo bíboros és I. (Szent) László között: a magyar király nem ismeri el a pápa hűbérúri igényét Horvátországra. (A tárgyalásokat követően I. [Szent] László III. Kelemen ellenpápa támogatóihoz csatlakozik.) | I. (Szent) László Somogyvárott bencés apátságot alapít, melyet a franciaországi Saint-Gilles monostorából érkező szerzetesek népesítenek be. Az eseményen részt vesz Cluny apátja, Odilo és II. Orbán pápa követe, Tenzo is. (Az apátság temploma háromhajós volt, szentélye három félköríves apszissal záródott. Nyugati homlokzatán két torony állt. Alaprajzi elrendezése a bencés templomok típusát követi. Az építkezés egymást követő két fázisban, bazaltból, majd tégla és mészkőkváder vegyes falazásával történt. Nyugati, lépcsőzetes bélletű kapuja német példák nyomán készülhetett, az épület külsejét tagoló lizénadíszítés pedig észak-itáliai eredetű. Feltehető, hogy az építés befejezése már [Könyves] Kálmán uralkodása idején történt.) |