A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Merkur fehérvári őrkanonok feltárja I. (Szent) László király előtt I. (Szent) István karereklyéjének, az ún. Szentjobbnak a hollétét. I. (Szent) László felépítteti a szentjobbi monostort, s abban helyezi el az ereklyét. | Kiadják I. (Szent) László ún. III. törvénykönyvének második részét. (→ 1077 körül) | Szentté avatják Imre herceget, I. (Szent) István fiát. (Valószínűleg ekkorra tehető annak az eredetileg római szarkofágnak az átfaragása, amelyben a szentté avatáskor vagy István király, vagy Imre herceg holttestét elhelyezték a fehérvári bazilika közepén kialakított sírkamrában. A szarkofág hosszoldalain középen hatszárnyú kerubok, a sírláda homlokoldalán lélekvivő angyal láthatók. Ez utóbbi motívum a Szent Imre-legendával való kapcsolata miatt inkább arra utal, hogy Imre herceg földi maradványait helyezték el eredetileg a szarkofágban.) | A fehérvári bazilikában szentté avatják Magyarország 1038-ban meghalt első királyát, Istvánt. (Egy álláspont szerint I. [Szent] László király István szentté avatása alkalmával egyesíti az 1074-ben I. Gézának küldött görög koronát [corona Graeca] és az I. [Szent] István koronájának mintájára készített ún. corona Latinát, kialakítva ezzel a magyar Szent Korona ma ismert formáját.) | I. (Szent) László király szabadon bocsátja Salamont, aki Németországba távozik. (→ 1084. az év folyamán) | Az ország lakosai nagy számban gyűlnek össze Fehérvárott, hogy részt vegyenek I. István király szentté avatásán. | Csanádon szentté avatják az 1046-ban vértanúhalált halt Gellért püspököt. | Szentté avatják Zoerard (András) és Benedek zobori remetéket. | Folytatódik a pápa és a német uralkodó harca. Mivel VII. Gergely az 1080. évi húsvéti zsinaton elismerte II. Rudolf német királyságát, válaszul IV. Henrik a brixeni zsinaton ellenpápát választat III. Kelemen néven, Wibert ravennai érsek személyében. (→ 1084. március 31.) | Elkészül I. (Szent) István király nagyobb legendája (→ 1097–1099 körül), valamint (Szent) Gellért püspök első legendája, a ma ismert kisebb és nagyobb Gellért-legendák közös őse. A legkorábbi Gellért-legenda nem maradt fenn. (Más vélemény szerint a Gellért-legendák közös forrása 1145 után keletkezett. (→ 1100 körül) |