Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

I. Elek bizánci császár a formálisan bizánci hűbéres Velence kereskedőinek jelentős kiváltságokat ad a birodalom területén, ami erősíti Velence pozícióját a keleti közvetítő kereskedelemben a Földközi-­tenger keleti medencéjében.

Hatalma visszaszerzése érdekében Salamon összeesküvést sző I. (Szent) László király ellen, azonban lelepleződik. A király ­Salamont a visegrádi várban fogságba veti. (→ 1083. augusztus 17. körül)

Magyarországi ­száműzeté­sében meghal a trónjától 1079-ben ­megfosztott egykori lengyel király, II. Boleszló.

Az 1080-ban az Elster folyó mellett ­vívott csatában elesett Rudolf helyébe IV. Henrik német király ellenfelei Hermann luxemburgi grófot választják ellenkirállyá (1088-ig). (→ 1087. augusztus 1.)

Salamon király meghódol I. (Szent) László előtt: méltóságához illő ellátás ­fejében lemond az uralkodói hatalomról.

Új tárgyalások kezdődnek Salamon ­király és I. (Szent) László között viszályuk békés rendezéséről.

Guden nevű személy királyi engedéllyel a veszprémi székesegyház kanonokjaira hagyja birtokát, szolgáit, ekéit, ökreit és juhait. (Végrendelete az első eredetiben fennmaradt magyarországi magánoklevél.)

A trónjáról letaszított lengyel király, II. (Merész) Boleszló Magyarországra menekül, I. (Szent) László – akinek anyja lengyel hercegnő – azonban nem ad neki segítséget hatalma visszaszerzéséhez. (→ 1081. az év folyamán)

I. (Szent) László Salamon királytól elfoglalja Moson várát.