A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. (Szent) László követei megjelennek Rudolf német ellenkirály goslari udvarában. A két uralkodó szövetségre lép egymással: László segítséget ígér a Salamont támogató IV. Henrik német király ellen, s eljegyzi Rudolf német ellenkirály leányát, Adelhaidot. (A házasságot még az év folyamán megkötik.) | I. (Szent) László a bihari püspökség székhelyét Biharból Váradra helyezi át. (→ 1038 előtt, 1047. az év folyamán, 1050 körül) | A Pannonhalmán gyűlést tartó előkelők kiadják I. (Szent) László király ún. II. törvényét, mely azonban – az ún. III. törvényhez hasonlóan – legalább két különböző törvényhozás rendelkezéseit tartalmazza (1–10., 11–18.). E törvénycikkek többsége továbbra is a tolvajlással kapcsolatos ügyekben hoz rendelkezéseket (1–6., 9–10., 12–14.), a dekrétum intézkedik ugyanakkor más bűnügyeket érintő kérdésekben (8., 11.) is, valamint szabályozza a kereskedelmi forgalmat, részint szintén a tolvajlások megelőzése érdekében (7.), részint pedig korlátozva a lovaknak és az ökröknek az országból való kivitelét (15–18.). | Kiadják I. (Szent) László ún. III. törvénykönyvét. A törvény ma ismert szövege – általános vélemény szerint – legalább két, különböző időben meghozott törvénycsoportot olvaszt egybe (1–15. és 16–29.), abban azonban eltérnek a vélemények, hogy ezek mindegyike I. (Szent) László nevéhez kapcsolható-e. (→ 1083 után) Egy álláspont szerint az 1–15. cikkelyek 1077 előtt, Salamon uralkodása (1063–1074) idején, míg a 16–29. cikkelyek 1077 után keletkeztek. Más vélemény szerint mindkét törvénycsoport I. (Szent) László uralkodásához köthető: az első tizenöt cikkely közvetlenül trónralépését követően, míg a többi valamikor 1083 után született meg. A törvénycikkek az előző évtizedek politikai zűrzavaraiban megbomlott jogrend helyreállítása érdekében főként a tolvajlás különféle eseteinek büntetésével (1., 4–12., 17–19.) és az uraiktól elszökött és kóborló szolgák és más javak helyzetének rendezésével (2., 13–14., 20–21., 29.) foglalkoznak, emellett szabályozzák a nádor és a megyei bírák bíráskodását (3., 16., 22–27.), büntetik a királyi döntéseknek nem engedelmeskedőket (15.), és rendelkeznek a királyi futárokról (29.). | I. (Szent) László megkoronáztatja magát. | VII. Gergely pápa Nehemiás esztergomi érsekhez intézett levelében „választott király”-ként említi I. (Szent) Lászlót, azaz elismeri Magyarország tényleges uralkodójának. | Trónra lép I. (Szent) László király. (Uralkodik 1095-ig.) | Meghal I. Géza király. (Az általa befejezett váci székesegyházban temetik el.) | Rudolf sváb herceget IV. Henrik német király ellenfelei királlyá választják. (→ 1078. május 27.) | IV. Henrik német király az itáliai Canossában vezeklőként, mezítláb járul VII. Gergely pápa elé, akitől feloldozást nyer a pápa által korábban kimondott kiközösítés alól. (→ 1083. június 25.) |