A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Béketárgyalások kezdődnek I. Géza és Salamon király között. | I. Géza Szekszárdon üli meg a karácsonyt, s a püspökök ösztönzésére békeajánlatot tesz Salamon királynak. | A triburi birodalmi gyűlésen a német fejedelmek határidőt szabnak IV. Henrik német királynak, hogy rendezze konfliktusát VII. Gergely pápával, s kilátásba helyezik, hogy ellenkező esetben új uralkodót választanak. (→ 1077. január 25–27.) | László herceg I. Géza megbízásából sikertelenül ostromolja a Salamon király által birtokolt Pozsonyt. | VII. Gergely kiközösíti az egyházból az egyházpolitikai nézeteivel szemben álló IV. Henrik német királyt és a hozzá hű német püspököket, a király alattvalóit pedig feloldozza az uralkodónak tett hűségesküjük alól. (→ 1122. szeptember 23.) | A pápai befolyás németországi erősödésétől tartó német püspökök Wormsban méltatlannak ítélik VII. Gergelyt a pápai trónra. | I. Géza Garamszentbenedeken bencés monostort alapít és összeíratja annak birtokait. A király oklevelében említik először a váci püspökség egyházmegyéjét. Az apátság birtokairól szóló oklevél a Tisza partján nagy ártéri erdőket is említ, és szól a Garamon szállított fa vámjáról. Az alapítólevél több Szeged melletti halásztanyát is felsorol az apátság ellátására. | IV. Henrik német király kinevezi az új milánói püspököt, a pápa azonban a kinevezést nem ismeri el. (Kitör az ún. invesztitúraharc az egyházi méltóságok kinevezési és beiktatási jogáért). | Horvátországban Zvonimir bán a pápától koronát kap és Horvátország, valamint Dalmácia királyává koronázzák. Felesége I. Béla király leánya, I. Géza magyar király húga. (→ 1088) | I. Géza sikertelen kísérletet tesz a Salamon király által birtokolt területek elfoglalására. |