A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  IV. Henrik német király Magyarország elleni hadjárathoz gyűjtött serege leveri a szászországi lázadást. (A lázadók októberben hódolnak meg.) | I. Gézát a Bizáncból kapott koronával királlyá koronázzák. | VII. Gergely pápa I. Gézához intézett levelében, bár nem „király”-nak, hanem „herceg”-nek nevezi, elismeri Gézát Magyarország uralkodójának. | Salamon király kétévenként vert pénzein először jelenik meg a király ábrázolása. | I. Géza átengedi az 1071-ben elfoglalt Nándorfehérvárt és Szerém várát a Bizánci Birodalomnak. | I. Géza király VII. Mihály bizánci császártól abroncskoronát kap. (A mai Szent Korona alsó része, az ún. corona Graeca. → 1083. augusztus 20.) | VII. Gergely pápa a tőle támogatást kérő Salamon királyhoz intézett levelében elítéli annak német hűbéressé válását, amellyel megsértette Szent Péter apostol, azaz a pápaság Magyarország feletti vélelmezett jogait. A pápa a következőt írja levelében: „Amint ugyanis hazád véneitől tudhatod, Magyarországot, a Szent Római Egyház tulajdonát István király Szent Péternek hajdan minden joggal és hatalommal együtt felkínálta és alázatosan felajánlotta. Ezenkívül a kegyes emlékezetű Henrik császár azt az országot Szent Péter tiszteletére megostromolta, miután legyőzte a királyt [Aba Sámuelt], és győzelmet aratott, a lándzsát és a koronát Szent Péter testéhez küldte át, és diadalának dicsőségére az ország jelvényeit arra a helyre irányította, amelyről tudta, hogy annak méltósága onnan ered. Mindezek dacára […] Szent Péter jogát és tiszteletét amennyire csak tudtad megkurtítottad és elidegenítetted, és az ő országát a német királytól, amint hallottuk, hűbérbe elfogadtad. Ha ez igaz, […] nem fogsz sokáig uralkodni.” (Kőrizs Imre fordítása.) | IV. Henrik német király Salamon király hatalmának helyreállítása érdekében hadjáratot vezet Magyarországra. Serege Vácig nyomul, majd eredmény nélkül hazatér. | Salamon Wormsban a trónja visszaszerzéséhez ígért támogatás fejében IV. Henrik német király hűbéresévé lesz. | I. Géza király engedélyezi a besenyők egy csoportjának, hogy beköltözzön az országba. (A besenyőket a Hanság vidékén telepítik le, hogy sakkban tartsák Salamon királyt.) |