A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Salamon király IV. Henrik német királytól kér segítséget trónja visszaszerzéséhez. | VII. Gergely pápa levelet ír Géza hercegnek, melyben biztosítja jóindulatáról és támogatásáról, egyúttal felhívja figyelmét: „és ha valamely ellenséged valami helytelent próbálna ellened cselekedni, kétségkívül nem csupán meghallgatásra nem talál nálunk, hanem irányában az apostoli kegyelem kemény felháborodását is érezni fogja. [...] Egyébként az isteni kegyelem óvjon e világ csapásainak közepette, és adjon neked legyőzhetetlen erőt és képességeket, hogy mindazt, amit ő is jónak lát, megcselekedhesd.” (Kőrizs Imre fordítása.) | A magyar egyházi és világi főméltóságok Géza herceget királlyá választják. (Uralkodik 1077-ig.) | Géza és László hercegek egyesült hada Mogyoródnál győzelmet arat Salamon király serege felett. A csatában Salamon seregében németek, míg Géza és László seregében sógoruk, Ottó morva herceg katonái vesznek részt. (Ottó a hercegek sógora: felesége testvérük, Eufrozina.) Salamon Moson és Pozsony vidékére menekül. | Salamon király a Kemejnél vívott csatában legyőzi Géza herceg seregét. | Felépül a visegrádi esperesi templom. Egy korábbi, kisméretű épület helyén egyhajós, egyenes szentélyzáródású, nyugati karzatos és e fölött vélhetően széles toronnyal épített, freskókkal díszített templom volt a kezdetben plébánia-, majd főplébánia-, végül a 11. század végén esperesi templom. (Vélhetően még a 12. században elhagyták az épületet.) | Mór pécsi püspök megírja a szent életű zobori remeték, (Szent) Zoerard-András és tanítványa, (Szent) Benedek legendáját. (→ 1083. július 17.) | Géza herceg pénzt veret a dukátusban. | Géza herceg testvéreit küldi segítségért: László herceget Oroszországba, majd Csehországba, Lampert herceget pedig Lengyelországba. | Salamon király a hercegek ellen segítségül hívott német csapatok társaságában Ikerváron üli meg a karácsonyi ünnepeket. |