A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az egymás ellen hadakozó Salamon király és Géza herceg fegyverszünetet köt. Vállalják, hogy 1073. november 11-től 1074. április 24-ig nem nyúlnak fegyverhez. | Pápává választják Hildebrand bíborost, aki a VII. Gergely nevet veszi fel. (Hildebrand az 1040-es évek óta egyike az egyház megújítását szorgalmazó mozgalom legharcosabb képviselőinek. Pápaként is képviselt nézetei szerint az egyháznak mentesnek kell lennie minden világi befolyástól, maga a pápa pedig nemcsak az egyetemes egyház feje, hanem főhatalom illeti meg a világi uralkodók, így a német-római császár felett is.) (→ 1075 ősze) | A bizánciak visszafoglalják Nándorfehérvárt. Salamon király és Géza herceg hadaikkal betörnek a Bizánci Birodalom területére és Nišig hatolnak, ahonnan elhozzák Szent Prokop ereklyéit, melyeket a szávaszentdemeteri bazilita monostornak adományoznak. (→ 1164. március után) | Válaszul a besenyő betörésre Salamon király és a hercegek (Géza, László) elfoglalják Nándorfehérvár és Szerém várát. Géza herceg Salamon királyt háttérbe szorító lépései (a király tudta nélkül tárgyal és köt fegyverszünetet a bizánci követekkel), valamint a szerzett zsákmány felosztása miatt viszály tör ki Salamon király és a herceg között. | IV. Romanosz bizánci császár az örményországi Manzikertnél vereséget szenved a szeldzsüköktől. | A besenyők egy serege Nándorfehérvár bizánci őrségének tudtával betör Magyarországra és feldúlja a Szerémséget. | A Mainzban élő Jehuda ben Méir ha-Kohén rabbi egyik döntése olyan zsidó kereskedők ügyével foglalkozik, akik – a feltehetően Magyarországon vásárolt – ezüstből a magyar királyné közbenjárásával verettek pénzt a „pénzverés elöljárójá”-val (feltehetően Esztergomban, ahol a magyar királyok pénzeit verték), ám a haszon elosztása miatt vita támadt köztük. | Moldvai úzok és besenyők („kunok”) Osul vezetésével betörnek Erdélybe, majd a Meszesi-kapun át az Alföldre kijutva Biharig pusztítanak. A Szamos folyó mentén zsákmánnyal rakottan visszavonuló nomádokat Salamon király, Géza és László hercegek a kerlési (vagy cserhalmi) ütközetben legyőzik. (A csatához kapcsolódik László herceg – a későbbi I. [Szent] László király – és a magyar leányt elrabló „kun vitéz” párviadalának epizódja, melyet utóbb számos templomi falfreskón ábrázoltak Kárpát-medence-szerte.) | Aba nembéli Péter ispán monostort alapít Százdon. (Az alapítólevél IV. Béla 1267. évi átírásában maradt fenn.) Az oklevél őrizte meg a legkorábbi bizonyítékot szolgálónépi szőlőgazdaságokról. | Salamon király és Géza herceg kiverik az országból a betörő és Trencsénig pusztító cseheket. |