A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A horvát Zvonimir bán (a középkori Horvátország északnyugati hegyvidékeinek kormányzója → 1075. október) magyar segítséggel harcol Domenico Contarini velencei dózse ellen. (Zvonimir felesége I. Béla magyar király leánya, Ilona.) | Ismeretlen magyar szerző összefoglalja a magyarság eddigi történelmét. (Az első gesztaszerkesztés, az ún. ősgeszta vagy őskrónika, amelynek létére és tartalmára csak későbbi krónikaszerkesztményekből lehet következtetni. Más felfogás szerint korábban, 1060 előtt keletkezett.) | Salamon király és Géza herceg jelenlétében felszentelik a Győr nembéli Ottó ispán által alapított zselicszentjakabi bencés monostort. (Temploma minden bizonnyal centrális, bizáncias elrendezésű volt: egy kereszt alakban kiemelkedő, kupolás középső részhez a kilencosztatú tér sarkaiban alárendelt, karzatos térrészek, nyugaton előcsarnok, keleten pedig szentély kapcsolódtak.) | Vilmos normandiai herceg a délkelet-angliai Hastings mellett legyőzi Harald angolszász királyt, aki maga is elesik a csatában. Ezt követően elfoglalja Angliát, melynek királyává koronáztatja magát (uralkodik 1087-ig). I. (Hódító) Vilmos uralkodása alatt felszámolja a sajátos angolszász intézményrendszert, melyet a normandiai hűbériség vált fel. (→ 1083 után) | Salamon király és Géza herceg Pécsett együtt üli meg a húsvétot. Az ünnepségek fényét emelő ún. ünnepi koronázás alkalmával Géza herceg teszi Salamon fejére a koronát, elismerve őt királyának. Feltehetően Mór pécsi püspök ekkor ajándékozza Zoerard-András remete vezeklőövét Géza hercegnek. Az ünnepségek idején leég a pécsi székesegyház. (→ 1100 körül) | Salamon király és I. Béla legidősebb fia, Géza herceg a főpapok közvetítésével Győrött kibékül: a király átengedi a hercegeknek apjuk egykori hercegi területeit, a dukátust. | I. Béla fiai lengyel segélyhad élén betörnek Magyarországra. Salamon király Moson várába menekül előlük. | IV. Henrik német király seregével együtt visszatér Németországba. | Anasztázia királyné, I. András özvegye II. Ottó bajor hercegnek ajándékoz egy díszfegyvert, melyet forrásunk „Attila kardjá”-nak nevez. (A fegyver minden bizonnyal azonos a ma Bécsben őrzött, tévesen „Nagy Károly kardja”-ként emlegetett, valójában 10. századi magyar mester által készített szablyával.) | I. Béla fiai – Géza, László és Lampert (Lambert) hercegek – Lengyelországba menekülnek. Salamont IV. Henrik német király jelenlétében Fehérvárott királlyá koronázzák. (Uralkodik 1074-ig.) |