A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Béla herceg serege a Tisza vidékén vívott csatában győzelmet arat I. András magyar–német hadai felett. A menekülő I. András a mosoni kapunál sebesülten fogságba esik: a zirci udvarházban rövidesen meghal. (Az általa alapított tihanyi monostorban temetik el.) Özvegye és fia, Salamon IV. Henrik német királyhoz menekül. | Béla herceg lengyel sereggel visszatér az országba; I. András német segítséget kér. | A Tisza melletti Várkonyban I. András a királyi hatalmat jelképező korona és a hercegséget szimbolizáló kard közötti választásra kényszeríti öccsét, Béla herceget, miután előzőleg parancsot adott híveinek, hogy öljék meg a herceget, ha a korona után nyúlna. (Az ún. várkonyi jelenet.) Béla herceg egyik híve tanácsára a kardot választja, majd családjával Lengyelországba menekül. | II. Miklós pápa Guiscard (Ravasz) Róbert normann lovagnak pápai hűbérként adja Szicíliát, Apuliát és Calabriát, jóllehet e területek ekkor még bizánci uralom alatt állnak. (A normannok 1017 körül érkeztek a mai Észak-Franciaországban fekvő Normandiából Dél-Itáliába VIII. Benedek pápa hívására, ám hamarosan önállósították magukat. Az arabok, a bizánciak és a németek mellett a pápaság ellen is harcolva önálló uralmi területet építenek ki az 1040-es évekre. Róbert unokája, II. Roger – pápai beleegyezéssel – Szicília királyává koronáztatta magát (1130), majd II. Ince pápától hűbérként vette át királyságát (1139). | Béla herceg állandó értékű pénzt veret országrészében. | I. András hadat vezet a Bizánci Birodalomba egy besenyő betörés megbosszulására, Szófiában azonban békét köt I. Izsák bizánci császárral. | IV. Henrik német király és I. András békét kötnek Morvamezőn, melynek megerősítéseként IV. Henrik testvérét, Juditot eljegyzik Salamonnal. | I. András trónörökössé nyilvánítja és megkoronáztatja elsőszülött fiát, a gyermek Salamont (született 1053-ban). A lépést a király öccse, Béla herceg jogai sérelmének tekinti: viszály tör ki I. András király és Béla herceg között. | A Skandinávián és Kijeven keresztül Magyarországra érkezett Edvárd angolszász herceg visszatér Angliába. | Radó nádor adományt tesz a pécsi püspökségnek. (Adománylevele 13. századi bővített – hamisított – változatban maradt fenn.) |