A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Sarchas bíró összeírja a királyi birtokok népeit. (Az összeírást az I. [Szent] László neve alatt fennmaradt ún. III. törvénykönyv említi. → 1077 körül) | IV. Henrik gyámjai és I. András megbízottai között béketárgyalások kezdődnek. | Meghal III. Henrik német-római császár. Utóda hatéves fia, IV. Henrik. | I. Konrád bajor herceg ismét magyar sereggel támad német területekre. | Tihanyban I. András király bencés monostort alapít Szent Ányos tiszteletére. A monostor alapítólevele az első eredetiben fennmaradt magyarországi oklevél. Az alapítólevél adománya az egyházi nagybirtok népeiről, felszereléséről ad hiteles tudósítást: „Van tehát húsz eke föld [1 eke föld kb. 60–120 holdnyi terület], hatvan háznéppel, húsz szőlőműves szőlővel, húsz lovas szolga, tíz halász, öt lovász, három gulyás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két tímár, két kovács, egy aranyműves, két kádár, két molnár malmokkal, két esztergályos, egy ruhamosó, egy szűcs, tíz szolgáló. Ezeken kívül harmincnégy hírnök lovaikkal, száz tehén, kétszáz juh, száz sertés, ötven kas méh […] Az egyház szolgáinak száma összesen száznegyven háznép.” (Holub József és Érszegi Géza fordítása.) Az alapítólevél számos határpontot magyarul jelöl meg, pl. „Fehervaru rea meneh hodu utu rea”. Az oklevél 58 magyar nyelvű közszót is tartalmaz, s ezekben 33 képző fordul elő. | A Magyarországra menekült I. Konrád bajor herceg vezetésével magyar sereg tör Karintiába. | IX. Leó pápa követe, megbízatását túllépve, Konstantinápolyban a Hagia Szophia-templom oltárára helyezi a Kerulláriosz Mihály bizánci pátriárkát kiközösítő bullát. A kereszténység ezzel két részre, keleti és nyugati egyházra szakad (schizma) Konstantinápoly és Róma központtal. A kereszténység keleti és nyugati ága között akkor már évszázadok óta jelentős eltérések voltak a szertartásrend, az egyházfegyelem és egyes hittételek kérdésében. A viták időről időre kirobbantak és egyházszakadáshoz vezettek. Ezek közül az 1054. évinek az ad különös jelentőséget, hogy ez tartósan – a mai napig – fennmaradt.) | Az 1046-ban vértanúhalált halt (Szent) Gellért tetemét Pestről püspöki székhelyére, Csanádra szállítják. (→ 1083. július 26.) | I. András követei újabb békejavaslatot terjesztenek III. Henrik német-római császár elé. Az ajánlatot – mely szerint a magyar király jóvátételt fizet, területeket enged át a birodalomnak, és szükség esetén segédcsapatokat bocsát a császár rendelkezésére – III. Henrik elfogadja, a magyar király azonban – Konrád bajor herceg tanácsára – később visszavonja ajánlatát. | III. Henrik német-római császár megfosztja hercegségétől I. Konrád bajor herceget, aki Magyarországra menekül. |