A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  III. Henrik táborába érkezik IX. Leó pápa, hogy békét teremtsen a Német-római Birodalom és Magyarország között. A pápa megkísérli rávenni I. Andrást, hogy fogadja el a német hűbért, amit a magyar király elutasít, III. Henrik viszont I. András javaslatait veti el. A sikertelen tárgyalások után a császár felhagy Pozsony ostromával, és hazatér seregével. | III. Henrik német-római császár újabb hadjáratot indít Magyarország ellen: serege és hajóhada Pozsony várát ostromolja. A német hajók egy részét Zotmund búvár elsüllyeszti a Dunán. | III. Henrik német-római császár elutasítja I. András újabb békeajánlatát. | A hatalmas veszteséget szenvedett, menekülő császári sereg Hainburgba érkezik. | A magyarok elpusztítják a német had felvonulási területét, majd visszavonulnak. (A magyar seregben besenyők is harcolnak.) III. Henrik seregét képtelen élelmezni, így kénytelen visszavonulni. A hátráló németeket a Vértes hegységben a magyarok megtámadják és szétverik. (A dunai hajóhadat a Miklós püspök által a császár nevében hamisított levéllel visszafordulásra késztetik.) | III. Henrik német-római császár seregével a Rába mentén betör Magyarországra, hajóhada pedig Gebhardt regensburgi püspök vezetésével lefelé tart a Dunán. A hadjárat célja a Magyar Királyság elfoglalása. | III. Henrik német-római császár elutasítja I. András békeajánlatát. | IX. Leó pápa megbízásából Magyarországra érkezik Hugo clunyi apát, hogy I. András királlyal a magyar–német konfliktus békés rendezéséről tárgyaljon. | A veszprémi székesegyház legrégebbi fennmaradt épületszobrászati díszítései erre az időre datálható jelentősebb építkezést sejtetnek. A templom háromhajós volt, de a szentélyfej előtt öthajóssá bővült. Az emelt, altemplomos főszentély és a mellékszentélyek félkörös záródásúak voltak. Az altemplom a későbbi tihanyi altemplomhoz (→ 1055) hasonlóan háromhajós lehetett. | Felépül a tarnaszentmáriai templom. A feltehetően az uralkodócsalád valamelyik tagja által alapított egyház épülete centrális elrendezésű, keleten félköríves apszissal, altemplommal. |