A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Először szerepel forrásainkban a bihari püspökség. | Az Oroszország és Regensburg között kereskedő zsidók központja Esztergom, ahol zsinagógát is építenek. | Lotaringiában György kalocsai érsek I. András megbízásából IX. Leó pápával tárgyal a magyar–német konfliktusról, s kéri a pápa közbenjárását a viszály megoldása érdekében. | A magyarok megpróbálják megakadályozni Hainburg megerősítését, az akció azonban sikertelen marad. | III. Henrik német-római császár elhatározza, hogy a magyar betörések megakadályozására ismét felépítteti Hainburg 1042-ben lerombolt várát. | Német–magyar összecsapásokra kerül sor a határvidéken. | I. András öccse, Béla herceg bátyja hívására családjával együtt hazatér Lengyelországból. András örökösévé nyilvánítja, és átadja neki kormányzásra az ország harmadát. (A hercegi országrész központjai Nyitra és Bihar.) A 14. századi krónikakompozíció ismeretlen szerzője szerint „az ország ezen első felosztása viszály és háborúk okozója lett Magyarország hercegei és királyai között”. (Kristó Gyula fordítása.) | I. András király tárgyalásokat kezdeményez a német udvarral a két ország viszonyának javítása érdekében, melyek azonban eredménytelenül záródnak. | A felégetett verduni egyház 24 kanonokja Magyarországra jön: minden bizonnyal közéjük tartozik Leodvin, Bihar első ismert püspöke. (→ 1050 körül) | Meghal Levente herceg, I. András király fivére. (A pogánynak megmaradt herceget dédapja, Taksony fejedelem mellé temetik.) |