A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. András király helyreállítja a rendet az országban, s eltiltja alattvalóit a pogány szokások követésétől. (Az ellenszegülők vezetőit kivégezteti.) | I. András parancsot ad I. (Szent) István uralkodói jelvényeinek felkutatására, s István példáját követve veret pénzt, a pénzlábat azonban tudatosan rontja. | Latin (vallon) telepesek (hospesek) érkeznek Magyarországra. (Hospesnek ebben az időben a szabad állapotú külföldieket nevezték, pontosabb társadalmi helyzetüktől – paraszt, kézműves, egyházi ember, lovag – függetlenül.) | Péter királyt a felkelők Zámolynál foglyul ejtik és megvakítják. (Péter király halálának ideje nem tisztázott: egyes források szerint nem sokkal megvakíttatása után, más forrás szerint 1059 körül halt meg. Az általa befejezett pécsi székesegyházban temetik el. Péterrel kihal Géza nagyfejedelem leszármazottainak sora. Ezután Géza testvérének, Mihálynak a leszármazottai uralkodnak.) | Fehérvárott trónra lép I. András. (Uralkodik 1060-ig.) | (Szent) Gellért csanádi püspököt és társait a pesti révnél Vata lázadó pogányai megölik. A püspököt a pogányok a Kelen-hegyre (mai Gellért-hegy) vitték, kocsiba ültetve letaszították, átdöfték és meg is kövezték. (→ 1053 folyamán) Szent Gellért nagyobbik legendája a püspök életének utolsó napját leírva kocsi használatáról tudósít: „Szent Gellért […], minthogy alacsony termetű volt, és mert Isten szolgálatában minden erejét teljesen kimerítette, kocsin vitette magát.” A magyarok a honfoglalás idején is már bizonyosan használtak állatokkal vontatott kerekes járműveket, s ezért feltehetően voltak erre szakosodott mestereik is. Erre utalnak az összehasonlító nyelvtörténeti vizsgálatok adatai: a magyar szekér alkatrész elnevezések legrégibb rétege (pl. küllő, tengely, szárny, kerék, oldal, talp, agy szavaink) a honfoglalás előtti időkben gyökerezik. | Az orosz segédcsapatokkal az országba érkező András és Levente hercegek Újvárnál megegyeznek a Vata vezette lázadókkal: azok segítik őket Péter ellenében, a hercegek pedig támogatják őket a pogányság visszaállításában, majd az ország belseje felé indulnak. (Szent) Gellért csanádi püspök Fehérvárról a hercegek fogadására indul. | Péter király III. Henrik német király segítségét kéri. | Vata vezetésével a Tiszántúlon lázadás tör ki Péter király uralma ellen. A felkelők Péter idegen – német és itáliai – hívei mellett az adószedőket és a papokat – azaz az állami hatalom és a kereszténység képviselőit – is gyilkolják. (Az ún. Vata-féle pogánylázadás.) | (Szent) Gellért csanádi püspök vezetésével a főpapok és az előkelők egy másik csoportja is Péter király letételére szövetkezik. |