A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Péter király uralmával elégedetlen magyar előkelők kapcsolatba lépnek Vazul Oroszországban élő fiaival, Levente és András hercegekkel. A szervezkedés napvilágra kerülése után Péter király kivégezteti annak vezetőit. | (Szent) Gellért csanádi püspök megírja Deliberatio supra hymnum trium puerorum (’Értekezés a három ifjú énekéről’) című munkáját. (Ez az első Magyarországon készült teológiai értekezés, mely említést tesz Gellért más – mára elveszett – írásairól is.) A teljes egészében fennmaradt munka Dániel próféta könyvének 8 verséhez (Dán 3,57– 65), a szerzetesi zsolozsma reggeli imaórájában (laudes) szerepelő ószövetségi énekhez írt szentírás-magyarázat. (→ 1046 első fele) | Gizella királyné, I. (Szent) István özvegye elhagyja az országot. Passauban a niedernburgi kolostor apátnője lesz. (Meghal 1060 körül.) | III. Henrik német király Péter magyar király vendégeként Fehérvárott üli meg a pünkösdöt. Hűbérül adja Péternek Magyarországot, I. (Szent) István koronáját és lándzsáját pedig Rómába küldi. | Péter ismét elfoglalja a trónt: Fehérvárott III. Henrik német király jelenlétében megkoronázzák. (Uralkodik – másodszor – 1046-ig.) | A Ménfő közelében vívott csatában (Aba) Sámuel király serege vereséget szenved. (Aba) Sámuelt menekülés közben megölik. (Más forrás szerint fogságba esik és kivégzik.) Az általa alapított (aba)sári monostorban temetik el. | III. Henrik német király újabb hadjáratot indít Magyarország ellen. | (Aba) Sámuel király a nagyböjtben Csanádon tartózkodik, ahol kivégeztet 50 lázadó főurat. Gellért püspök ezért megtagadja tőle a húsvétra tervezett ünnepi koronázást. A királlyal szemben álló előkelők III. Henrik német királyhoz menekülnek, támogatását kérve (Aba) Sámuel elűzéséhez. | III. Henrik német király ismételten Magyarországra támad. Serege a Rábca folyóig hatol, majd a harc folytatása helyett elfogadja (Aba) Sámuel király újabb békeajánlatát. A magyar király a májusban tett ígéretei fenntartása mellett arra is kötelezettséget vállal, hogy átadja a császárnak azokat a Lajta és Fischa folyók közötti, valamint Morva folyó melletti területeket, amelyeket 1030-ban I. (Szent) István csatolt Magyarországhoz. (Ezt követően állandósul Magyarország nyugati határa a Lajta, illetve a Morva folyók vonalánál.) | III. Henrik német király elutasítja (Aba) Sámuel király békejavaslatát. |