A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  (Aba) Sámuel király követei – a foglyok szabadon bocsátását és hadisarc fizetését ígérő – békeajánlatot tesznek III. Henrik német királynak. | Ismeretlen szerző összeállítja a Nyugat-Európából Jeruzsálembe vezető szárazföldi útvonal leírását. A magyarországi szakasz: „A Fisgagának [Fischa] nevezett víz közepén kezdődik Magyarország. Innen több mint egy mérföldre van a Heimenburchnak [Hainburg] nevezett város. Innen két (nap az út) a Rauának [Győr] nevezett várig. Ettől a vártól három nap a Wzzenburchnak [Fehérvár] nevezett várig, és másik három nap a Hanenburchnak [azonosítatlan helynév] nevezett várig. Négy nap alatt pedig a Duldumastnak [azonosítatlan helynév] nevezett várig (lehet jutni). Innen egy erdőn és igencsak sok tavon keresztül, majd áthajózva egy folyón egy faluig, ahol igen nagy kenyérbőség van, majd innen egy nem messzire elhelyezkedő, Dordomest [azonosítatlan helynév] nevű várig másik négy nap alatt. Innen egy pusztaságon és szárazságos földön át, ahol nem lehet vizet találni, három nap alatt a Suouuának [Száva] nevezett nagy folyóig (jutunk el), amelynek a folyón túli partján helyezkedik el a Belgradának [Belgrád] nevezett jó és gazdag város, Bulgária kezdete.” (Kőrizs Imre fordítása.) | III. Henrik német király hadseregével betör az országba. Elfoglalja a Dunától északra fekvő országrészt a Garam folyóig, feldúlja Pozsonyt. (A meghódított terület élére a magyarok ellenállása miatt nem Pétert, hanem a kíséretében lévő Béla herceget – Vazul száműzött fiát – helyezi.) | III. Henrik német király Magyarország elleni hadjárat megindítása mellett dönt. (Célja a magyar támadás megbosszulása, illetve Péter hatalmának helyreállítása.) | (Aba) Sámuel király seregei a Német-római Birodalom Magyarországgal szomszédos határvidékeit dúlják. (→ 1050. július 16.) | Valószínűleg Aba Sámuel nemzetsége számára felépül a feldebrői monostortemplom. Az öt pillérrel tagolt kéthajós altemplom fölé négyzetes alaprajzú, négy-négy pillérsorral osztott, mind a négy oldalán apszissal bővített templomot építenek. (→ 1170-es évek–1180 körül) | (Aba) Sámuel király III. Henrik strassburgi udvarában megjelenő követei felszólítják a német királyt, hogy ne támogassa az elűzött Pétert. III. Henrik kitérő választ ad a követelésre. | Regensburgban Péter király III. Henrik német király segítségét kéri trónja visszaszerzéséhez. | A magyar főpapok és előkelők a zsarnoknak bélyegzett Péter királyt letaszítják trónjáról. Péter sógorához, Adalbert osztrák őrgrófhoz menekül. A magyarok (Aba) Sámuelt – I. (Szent) István sógorát (más vélemény szerint: nővérének a fiát) – választják meg királynak. (Uralkodik 1044-ig.) | Péter támogatja a függetlenségre törekvő bolgárok – Petar Deljan vezette – Bizánc elleni felkelését. (A felkelés 1041-ben elbukik.) |