A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. (Szent) István Bajorország Magyarországgal határos területeit (a későbbi Ausztriát) pusztítja seregeivel. | I. (Szent) István király Csanád vezette serege legyőzi az utolsó önálló magyar törzsfőt, Ajtonyt, s ezzel befejeződik a Kárpát-medence politikai egyesítése. (Más vélemények szerint Ajtony leverésére korábban – a felmerült datálási kísérletek: 1003, 1004, 1008, 1014 – került sor.) Ajtony a harcokban elesik, az uralma alatt állt területből I. (Szent) István megyét szervez, melynek névadója és első ispánja hadvezére, Csanád. | A konstantinápolyi zsinat résztvevői között említik „Turkia” (azaz Magyarország) metropolitáját, Ioannést. (Az adat annak bizonysága, hogy a bizánci egyház nem mondott le korábbi – a 10. század közepéhez köthető – magyarországi térhódítása felújításának lehetőségéről.) | I. (Szent) István megakadályozza a Konstantinápolyba tartó – és II. Konrád német-római császár titkos diplomáciai küldetését teljesítő – Werner strassburgi püspök átutazását Magyarországon, ami egyik jele a magyar–német viszony II. (Szent) Henrik császár halála (1024) óta tartó gyors romlásának. | A Szentföldre zarándokló Vilmos angoulême-i gróf átutazik Magyarországon. A grófot I. (Szent) István magyar király fogadja és gazdagon megajándékozza. | II. Konrád német király elűzi Velencéből I. (Szent) István király sógorát, Otto Orseolo dózsét és fiát, Pétert, akik Konstantinápolyba menekülnek. (→ 1032) | Királlyá koronázzák a 992 óta uralkodó lengyel fejedelmet, I. (Vitéz) Boleszlót, aki azonban július 17-én meghal. Utóda, II. Mieszko 1033-ban lemond a királyi címről. (→ 1033. július) | Meghal II. (Szent) Henrik német-római császár, I. (Szent) István magyar király sógora. Utódaként új, a Száli-dinasztia képviselője kerül a német trónra II. Konrád személyében. | Fulbert chartres-i püspök Bonipert pécsi püspök kérésére megküldi a középkor kedvelt latin nyelvtani kézikönyvének, Priscianus grammatikájának egy példányát. (Az eset azt bizonyítja, hogy a püspöki székesegyházakban megindult az oktatás, elsősorban a papi utánpótlás biztosítása érdekében.) | A szentföldi zarándoklatra induló velencei szerzetes, (Szent) Gellért Magyarországra érkezik, ahol I. (Szent) István kérésére Imre herceg nevelője lesz. (→ 1030. az év folyamán) |