Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

I. (Bölcs) Jaroszláv kerül a Kijevi Rusz trónjára (1019–1054), aki békés nyugati politikát folytat, így jó kapcsolatokat ápol I. (Szent) István magyar királlyal is.

I. (Szent) István Szent Adorján tiszteletére bencés monostort alapít Zalavárott.

I. (Szent) István Veszprémvölgyben görög apácamonostort alapít. (Más vélemény szerint a monostort még Géza fejedelem alapította; a monostor görög nyelvű alapítólevele, mely 1109. évi átírásban maradt fenn, felsorolja az egyház birtokait és szolgáit.) (→ 1109. az év folyamán)

I. (Szent) István a keleti és a nyugati ­ural­kodók számára írt királytükrök mintájára elkészítteti Intelmeit (Institutiones morum) fia és várható örököse, (Szent) Imre herceg számára. A mű szerzője egy nyugati műveltséggel rendelkező személy, bizonyára a magyar királyi udvarban élő papok egyike lehetett. Az Intelmek egyfajta „kézikönyv”, mely az uralkodásra készíti fel a herceget, sokkal inkább a gyakorlati tudnivalókra, semmint az általános erkölcsi ­elvekre helyezve a hangsúlyt.

A király Esztergomból Fehérvárra teszi át székhelyét.

I. (Szent) István megnyitja a Nyugat-Európából Magyarországon át Jeruzsálembe vezető zarándokutat. (→ 1043 előtt)

I. (Vitéz) Boleszló lengyel fejedelem hadjáratot vezet Kijev ellen; seregében német és besenyő segédcsapatok mellett magyarok is harcolnak.

II. (Szent) Henrik német-római császár és I. (Vitéz) Boleszló lengyel fejedelem békét köt Bautzenben, lezárva az 1003 óta (kisebb megszakításokkal) folyó háborújukat. A békekötés véget vet a ­lengyel–magyar ellenségeskedéseknek is.

A Morva és a Vág vidékén harcok folynak a lengyelek és a magyarok között. A háborúban a lengyelek oldalán harcol a ­fog­ságából megszökött Gyula is. (→ 1003)

I. (Szent) István bencés monostort ­alapít Pécsváradon. (Az apátság ma ismert, István nevében kelt alapítólevele azonban 1220 táján készült.) (→ 1038. az év folyamán)