A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. (Szent) István II. (Bolgárölő) Baszileiosz bizánci császár szövetségeseként bekapcsolódik az évtizedek óta folyó bizánci–bolgár háborúk utolsó szakaszába, s részt vesz Sámuel bolgár cár hatalmának megtörésében. (→ 1003 után) A bolgár állam felszámolását eredményező bizánci győzelmet követően a Bizánci Birodalom Magyarország déli határaiig terjeszti ki fennhatóságát. (→ 1187. az év folyamán) (Más vélemény szerint István hadjáratára 1018-ban került sor.) A háborúban zsákmányolt kincseket I. (Szent) István az általa alapított fehérvári prépostságnak adományozza. (→ 1031. szeptember 2.) | Aserik (Asztrik), más néven Anasztáz a magyarok érsekeként részt vesz a bambergi székesegyház felszentelésén (az egyik oltárt maga szenteli fel). | Megindul az oktatás a pannonhalmi monostor iskolájában. Az első tanulók között van Mór, a későbbi pécsi püspök. (→ 1036) | Rablótámadás során életét veszti Benedek, aki a 11. század elejétől a mai Nyitra melletti Zobor közelében élt mesterével, a már korábban elhunyt Zoerard-Andrással remeteéletet. Utóbb mindkét – az eltérő hagyományok szerint lengyel vagy isztriai származású – remetét szentként tisztelték. (→ 1064. április 11.) | Otto Orseolo velencei dózse feleségül veszi I. (Szent) István magyar király testvérét. | I. (Szent) István oklevélbe foglalja a veszprémi püspökségnek tett adományait, valamint meghatározza a veszprémi egyházmegye kiterjedését. Az oklevél már létező igazgatási egységekként tesz említést Fejér, Veszprém, Kolon (a későbbi Zala és Somogy) és Visegrád (a későbbi Pest és Pilis) megyékről. | I. (Szent) István megalapítja a pécsi püspökséget (első püspöke Bonipert), s a püspökség egyházmegyéjének határait oklevélbe foglalja. Az alapításnál jelen van XVIII. János pápa követe, Azo ostiai püspök is. | I. (Szent) István fegyverrel hódoltatja a „fekete magyarok”-at. (A „fekete magyarok” kiléte és szállásterülete nem ismert, az azonban bizonyosra vehető, hogy az utóbbi valahol Dél-Magyarországon keresendő.) | Megszületik I. (Szent) István és Gizella – a felnőttkort egyetlenként megélő – fia, Imre herceg. | Anasztázt (más néven: Aserik vagy Asztrik), a magyarok (esztergomi) érsekét említik a frankfurti zsinat résztvevői között. (Érseki címét 1036 táján bekövetkezett haláláig viseli.) |