A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A kalocsai püspökség alapítása. A püspökség utóbb (1038 előtt) érsekség lesz. (Más vélemény szerint Kalocsán 1009 táján érsekség jött létre.) | I. (Szent) István szövetséget köt II. Baszileiosz bizánci császárral Sámuel bolgár cár ellen. | Domonkos az első esztergomi érsek. | I. (Szent) István kiadja a pannonhalmi apátság kiváltságlevelét. A monostornak adja a somogyi tizedeket, az apátnak és az apátságnak Monte Cassino monostorával azonos kiváltságokat, valamint bíráskodási mentességet juttatott. (Az oklevél jelenleg ismert példánya a német kancelláriai hatásokat tükröző eredetit utánzó, de annak szövegét módosító, 13. század eleji másolatban maradt fenn.) | Meghal III. Ottó német-római császár. A trónon II. Henrik (korábban bajor herceg), a magyar királyné, Gizella bátyja követi. | II. Szilveszter pápa a ravennai zsinaton jóváhagyja az esztergomi érsekség alapítását. | I. (Szent) István, valamint a főpapokból és ispánokból álló királyi tanács meghozza az első magyar törvényeket. Az egyes törvénycikkelyeket a szövegek legrégibb kézirata, a 12. századból származó ún. Admonti kódex osztja fel két csoportra, ennek alapján szokás I. és a II. „törvénykönyv”-ről beszélni. A törvények első csoportja (I. törvénykönyv) viszonylag módszeres rendben sorakoztat fel különféle intézkedéseket az egyház helyzetéről (1–5.), a birtokjogról (6–7.), a keresztény vallásgyakorlatról (8–13., 19.), különféle bűncselekményekről (14–17., 27–28., 31–35.) és a társadalom egyes csoportjairól (18., 20–26., 29–30.), míg az ún. II. törvénykönyv ezeket a rendelkezéseket egészíti ki – az egyházi ügyek (1., 18.), az öröklésjog (2.), a büntetőjog (3–7., 12–15., 17., 19–20.) és egyéb kérdések (8–11., 16. 21.) területén – bármiféle felismerhető rendszer nélkül. Ebből a sajátosságból kiindulva általában feltételezik, hogy az ún. I. törvénykönyvet 1000–1001 táján, tehát István koronázásának idején szövegezték meg, míg a II. törvénykönyv valamikor ezt követően készülhetett: a hagyományosnak tekinthető álláspont szerint valamikor 1030 után, de felhozhatók megfontolásra érdemes érvek egy jóval korábbi, 1010 körüli szerkesztés mellett is. A törvények keletkezési ideje tehát bizonytalan, ugyanakkor teljesen valószínűtlen, hogy István hosszú uralkodása alatt mindössze két alkalommal hoztak volna törvényeket. Jóval életszerűbbnek tűnik az a feltevés, mely szerint a királyi tanács által különböző időpontokban hozott rendelkezések ma ismert rendjét utóbb – legkésőbb az Admonti kódex másolása idején – alakították ki. | A 985 táján Grönlandon letelepedett viking Vörös Erik fia, Leif Erikson (Leifr Eiriksson) partra száll Észak-Amerikában. Példáját mások is követik, települést alapítva ott, mely azonban csak néhány évig állt fenn, jóllehet a grönlandi viking telepek 15. század közepére tehető elnéptelenedéséig a vikingek időről időre felkeresték az általuk Vinlandnak (’Szőlőföld’) nevezett Észak-Amerikát. | Az önálló magyar pénzverés megindulása: I. (Szent) István ezüstdénárt veret. (István bajor mintákat követő pénzei két változatban készültek.) | III. Ottó császár megalapítja a gnieznói érsekséget, ami a lengyel területek egyházszervezetét kiszakította a magdeburgi érsekség felügyeletéből. |