A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakul a Nemzeti Autópálya Rt. A 100 millió forintos tőkével megalakuló autópálya-társaság 99%-ban a Magyar Fejlesztési Bank, 1%-ban a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium irányítása alatt áll. | Tizenötezer autóroncs van Budapesten – közli a Magyar Nemzet. Ezek közül évente csak 6000-6500-at tud elszállíttatni a Fővárosi Közterület-felügyelet. | Megnyílik Budapest első nyilvános, négyszáz férőhelyes mélygarázsa Budán, a Déli pályaudvar mellett. 1 óra parkolás 250 Ft. | Az országgyűlés elfogadja a közúti közlekedési nyilvántartással foglalkozó törvényt. | Magyarország és Szlovákia légügyi egyezményt ír alá. | Két és fél autóbuszviszonylat működtetését a Budapesti Közlekedési Vállalat magánkézbe adja. A döntés okai: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ragaszkodik a piacgazdaság megteremtéséhez a tömegközlekedésben, valamint a Budapesti Közlekedési Vállalatnak elöregedett járműparkja. A tendert a VT–Transman Kft. nyeri el. | Az M1-es autópálya fizető szakaszának állami átvételét követően felére csökkenek az autópálya díjai. A személygépkocsik 700 Ft-ért használhatják a Győr–Hegyeshalom közötti szakaszt. | Új személyszállító hajókat állít a Mahart forgalomba a Tiszán – közli a Magyar Nemzet. Ellenben a Szegeden állomásozó, egyetlen tiszai gyorsjáratot, egy légpárnás hajót visszaviszik a Dunára. | Aláírják az M1-es autópálya fizető szakaszának állami tulajdonba vételéről szóló megállapodást. | A Fővárosi Bíróság ideiglenesen leállítja az M0-s autóút káposztásmegyeri lakótelep melletti szakaszának építését. A pert a Levegő Munkacsoport indította. |