Pécs, 1916. február 19.–Budapest, 1964.. január

Munkáscsaládban született, apja vasesztergályos segéd volt. Hat elemi osztályt végzett, egy évig kőművesek mellett segéd volt, majd géplakatos tanonc lett. 1932-ben lett kőműves tanuló, 1935-től kőműves segéd volt, különböző mestereknél dolgozott. 1936-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba és csatlakozott a MÉMOSZ-hoz. Még abban az évben három hónapra elítélték a társadalmi rend felforgatásának vádjával. 1938-1939-ben katona volt, majd szülőhelyén, 1941–1943-ban, a fővárosban, szakmájában kapott munkát. 1944. júniusban ismét behívót kapott, alakulatával Lengyelországba vezényelték, balesete miatt honvédkórházban élte meg a szovjet csapatok bevonulását. 1944. decemberben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, 1945. májusban az MKP sásdi járási titkára lett, az országgyűlési választások után két hónapos pártiskolán vett részt. 1946. februártól az MKP pécsváradi járási titkára volt, 1949-től az MDP pécsi járási titkára. 1950-től 1951. áprilisig az MDP Baranya megyei Pártbizottság ipari osztály vezetőjeként dolgozott. Leváltása után igazgató volt a pécsi 73. sz. Építőipari Vállalatnál. Elvégezte az építőipari technikumot. 1952-ben felhelyezték Budapestre, az Építésügyi Minisztérium Területi Építőipari Igazgatóság vezetője lett. 1960. szeptember 25-étől 1963. áprilisi felmentéséig az építésügyi miniszter helyettese volt.