I. (Szent) István, valamint a főpapokból és ispánokból álló királyi tanács meghozza az első magyar törvényeket. Az egyes ­törvénycikkelyeket a szövegek legrégibb kézirata, a 12. századból származó ún. Admonti kódex osztja fel két csoportra, ennek alapján szokás I. és a II. „törvénykönyv”-ről beszélni. A törvények első ­csoportja (I. törvénykönyv) viszonylag módszeres rendben sorakoztat fel különféle intézkedéseket az egyház helyzetéről (1–5.), a birtokjogról (6–7.), a keresztény vallásgyakorlatról (8–13., 19.), különféle bűncselekményekről (14–17., 27–28., 31–35.) és a társadalom egyes csoportjairól (18., 20–26., 29–30.), míg az ún. II. törvénykönyv ezeket a rendelkezéseket ­egészíti ki – az egyházi ügyek (1., 18.), az öröklésjog (2.), a büntetőjog (3–7., 12–15., 17., 19–20.) és egyéb kérdések (8–11., 16. 21.) területén – bármiféle ­fel­ismerhető rendszer nélkül. Ebből a sajátosságból kiindulva általában feltételezik, hogy az ún. I. törvénykönyvet 1000–1001 táján, tehát István koronázásának idején szövegezték meg, míg a II. törvénykönyv valamikor ezt követően készülhetett: a hagyományosnak tekinthető álláspont szerint valamikor 1030 után, de felhozhatók megfontolásra érdemes érvek egy ­jóval korábbi, 1010 körüli szerkesztés mellett is. A törvények keletkezési ideje tehát bizonytalan, ugyanakkor teljesen valószínűtlen, hogy István hosszú uralkodása alatt mindössze két alkalommal hoztak volna törvényeket. Jóval életszerűbbnek tűnik az a feltevés, mely szerint a ­királyi tanács által különböző ­időpon­tokban hozott rendelkezések ma ismert rendjét utóbb – legkésőbb az Admonti ­kódex másolása idején – alakították ki.