A Délkelet-Alföldön (a Maros, a Tisza, az Al-Duna és Erdély által határolt ­terüle­teken) országló magyar törzsfő, Ajtony megkeresztelkedik a bulgáriai Vidinben, s Marosvárott (a későbbi Csanádon) ­monostort létesít görög szerzetesek számára. (→ 1028 körül) Szent Gellért püspök ún. nagyobb legendája szerint Ajtony „igencsak nagyra volt tulajdon erejével és hatalmával. Hét feleséget is tartott, merthogy a ­keresztény hitben nem volt éppen tökéletes. István királynak pedig a legkevésbé sem adta meg a tiszteletet, annyira bízott ama harcosok és nemes emberek sokaságában, akik ­fölött uralmat gyakorolt. Szilaj lovainak se szeri, se száma nem volt, azokról nem is ­beszélve itt, amelyekre a lovászok gondozásában a házak táján vigyáztak. Barmokkal is végtelen számban rendelkezett, minden ­csordát egy-egy gulyás keze alá adva, s voltak azonfelül uradalmai és udvarházai is, de még a királynak a Maroson leúsztatott sója fölött is bitorolta a hatalmat, amikor e folyó révjeiben végig a Tiszáig vámszedőket és ­őröket helyezett el, s nem hagyott kisiklani semmit a vámoltatás alól. [...] S minthogy a föld e férfiút szolgálta a Körös folyótól ­egészen az erdélyi részekig [...], amelyet végig mindenestül a maga hatalma alatt tartott, ezért fölényben volt a fegyveresek sokaságát illetően, a királlyal pedig a legkevésbé sem törődött.” (Almási Tibor fordítása.)