I. (Szent) László elnökletével a magyar főpapság és a világi előkelők a papság és a nép tanúskodása mellett ­Szabolcson zsinatot tartanak. Ennek ­határozatai alkotják I. (Szent) László ­király ún. I. törvénykönyvét (1–40.), melyhez utóbb két világi vonatkozású cikkelyt (41–42.) illesztettek. A határozatok egy része az egyház belső ügyeivel foglalkozik: korlátozza a papok házasságkötését (1–4.), intézkedik a külföldről érkező ­klerikusokról (17–18.), szabályozza az apátok és szerzetesek helyzetét (21., 35–36., 39.), tiltja a templomon kívüli ­misézést (29.). Más kánonok az egyház és a társadalom kapcsolatát érintő kérdéseket szabályoznak: védik az egyházi vagyont (5., 6., 23., 24.), elrendelik a valamely oknál fogva elpusztult templomok újjáépítését (7–8.), az egyházi ünnepek és előírások megtartását s a templom körüli temetkezést (11–12., 14–16., 25–26., 31., 37–38.), büntetik a templomok elhagyását (19.), a házasságtörést (13., 20.) és a nemi erőszakot (32.), intézkednek a ­tizedfizetés (27., 30., 33., 40.) és az istenítéletek (28.) rendjéről, tiltják a pogány szokások gyakorlását (22., 34.). Egyes ­határozatok az országban élő nem keresztény – muszlim (izmaelita) és zsidó – népességre vonatkoznak (9–10.). Szerszámvesztés terhe mellett tiltja a vasárnap és a többi keresztény ünnepnapon végzett munkát (26.). A zsinati ­határo­zatokhoz csatolt világi jellegű ­törvény­cikkek a királyi udvarban, illetve a vidéken folyó bíráskodás egyes kérdéseit ­szabályozzák (41–42.).